Utazási élménybeszámoló

A Rám-szakadék meghódítása

<>>< class>

Hatalmas élmény volt! Kristálytiszta levegő, párában úszó szomszédos hegyláncok, alig ébredő természet. 

Verőfényes napsütés, reggeli, és  föl a bakancsot! A Rám-szakadék felé vezető erdei út sáros, csúszós, hiszen rengeteg csapadék esett az utóbbi időben. Sőt! Tábla figyelmezteti az arra tévedt turistát, hogy: Lentről megyünk a hegy felé, és nem fordítva. A szakadék néhol nagyon összeszűkül, mindenki vigyázzon a testi épségére. 

A hegynek vezető út nyitva van, a sorompó fönn! Persze így is mindenki a saját felelősségére menjen az erdőbe túrázni! 

Nekivágunk. Frissek vagyunk, fiatalok, tele energiával, és tele friss levegővel a tüdőnkben. Boldogság van. Nem túl sokára csatlakozik párosunkhoz egy másik pár, így már négyesben készülünk a nagy hódításra. A terep először csak avartól fényes, csúszós, aztán már emelkedik a tájkép. Kövek, sziklák között vezet az út, és egyre bővizűbb a patak is. Néhol ugrálunk egyikről a másikra, néhol meg keményen kapaszkodunk a sziklákba fúrt alumínium korlátokba. Emberpróbáló a mászás! De, hát ezért jöttünk! És milyen jól tettük!

Dobogókőre felérve már nem a vizes, hanem a havas tavalyi leveleken csúszkáltunk. Tavaszból fölmentünk a télbe. Na, ne!!! Elég volt a télből! Rövid pihenő után elindultunk visszafelé. Illetve lefelé a hegyről a helyes kifejezés, mert hát szembe nem mehetünk a szakadékban senkivel. Megtanultuk a leckét, még az út elején.

A lefelé út persze jóval gyorsabb volt, mint a fölfelé vezető. De azért így is iparkodnunk kellett, mert március eleje lévén még korán sötétedett. Az erdőben, ráadásul teljesen ismeretlen terepen, sötétben rekedni nagyon nem szerencsés!Dömösre, a kicsiny faluba éppen a szürkület elmúlásakor érkeztünk meg. A mellettünk fújtató párból is a megkönnyebbülés sóhaja szállt fel a levegőbe. Búcsúzkodás, kézfogás, cipő, gatya csere! És! Go haza!

Emberpróbáló volt a kis túránk, az már egyszer biztos! De, felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk! Lelki szemeinkkel láttuk a Pilis-i erdő fáinak integetését is, és hallottuk hívó szavukat: Gyertek máskor is, várunk benneteket! Így lesz, ezt megígérhetjük! Puszi! Találkozunk!

Értékeld a bejegyzést

Értékeléshez be kell jelentkezni.

0 vélemény

Következő bejegyzésem

Bécsi Advent ⇒
A bejegyzést írta

Vég-Sipőcz Krisztina Bemutatkozóm

2018 óta travelutioner

Keress fel elérhetőségeim valamelyikén

Értékelés

Értékelj a profil oldalamon

7 vélemény

0 Hozzászólás

Szólj hozzá a bejegyzéshez

Hozzászóláshoz jelentkezz be ezek valamelyikével:

Facebook Google
×