Egy varázslatos kastély, avagy a horror birodalma
Egy kellemes hétvégét töltöttünk Bécsben a barátainkkal és az egyik délután egy csodás kirándulást tettünk a Leobendorf melletti dombra épült Kreuzenstein várba. Mintha pár száz évet visszaugrottunk volna a középkorba. Ezen a helyen már 1140-ben megépült a vár elődje, de az a svédek a harmincéves háborúban (1645-ben) porig rombolták. A jelenlegi várat a XIX. század végén Wilczek gróf építtette, aki a középkori fegyverek szerelmese volt és ennek megfelelően hatalmas mennyiségű, főleg kézifegyvert gyűjtött össze a középkorból. A várban található bárdok, fejszék, buzogányok a mai napig Ausztria egyik legnagyobb középkori fegyvergyűjteménye. A fegyverek mellett teljes pompájukban csodálhatjuk meg a lovagi páncélokat is. Egyes páncélok súlya a 30 kg-ot is meghaladhatja, ami mai szemmel szinte hihetetlen, hogy ilyen roppant súllyal megterhelve indultak elődeink a csatába.
Aki a várat belülről is meg szeretné csodálni, csoportosan német nyelvű idegenvezetés mellett megteheti, mindössze 10 euróért.
Többször felhívják a figyelmet, hogy fotózni csak az épületet kívülről és az udvar részen szabad, a kiállítási tárgyakat és a belső helyiségeket tilos. A vár és a gyűjtemény a mai napig magánkézben van és a tulajdonos nem szeretné hogy a gyűjteményről fotók legyenek publikálva. A hatalmas kapun bejutva középkori kínzóeszközöket nézhetünk meg, még belegondolni is fájó, hogy mennyi szenvedést tudtak velük okozni.
A belső udvarba egy hatalmas boltíven keresztül juthatunk, ahol egy korabeli stílusban faragott kút ragadja magához a figyelmünket.
Az udvarról először egy szintén középkori, igen jól felszerelt konyhába jutunk, ahol a régi edényeken kívül sütőformák, egy kemence is megtalálható, de ami igazán figyelemre méltó, egy hatalmas, a kísérőnk elmondása szerint kb. 1 tonnás asztal foglalja el a helyiség nagy részét. Ami igazán különlegessé teszi, az hogy asztal egyetlen darab fából készült.
Tovább folytatva barangolást, az udvaron keresztül egy nyitott lépcsőfeljárón jutottunk az emeleti részre, ahol még készíthettünk pár fotót az udvarról, utána a vadász trófeákkal és bútorokkal, berendezett szobába jutottunk.
A kísérőnk felhívta a figyelmünket a régi ágy és az ágy melletti kézmosóra. A kézmosás egy tartályból történt és a lefolyó vizet összegyűjtve mindig visszatöltötték a tartályba, addig amíg egyáltalán kifolyt valami belőle. Az ágy feltűnően rövid, aminek számunkra igen csak meglepő apropója volt. Akkoriban előfordult, hogy halottnak hitt embereket temettek el és ettől félve inkább ülve aludtak a kétszemélyes ágyon.
A hálószoba után a fegyver gyűjteményben szörnyülködhettünk. Egy két kisebb ágyú, parittyák, íjak és buzogányok mellett tömegével voltak bárdok, lándzsák és mindenféle szúró és vágó fegyverek hatalmas mennyiségben. Kész horror, ha a fantáziáját szabadjára engedi a látogató. Nem lehetett egy barátságos világ. Utunk végén ismét még az udvaron szétnézhettünk és szokatlan, kissé hátborzongató élményekkel hagytuk el a vár területét.
A kaputól pár méterre egy vendéglátó egység, ahol szintén a korhoz illően felöltözött pincérek szolgáltak ki bennünket.
A vár oldalánál ajándéktárgyakat lehet vásárolni és külön belépővel madárröptetést nézhetünk meg.
Egy különleges délutánunk volt.
Értékeld a bejegyzést
Értékeléshez be kell jelentkezni.0 vélemény
0 Hozzászólás