Nápoly 2 kisgyerekkel

Nápoly...

Mi az első benyomás? Hihetetlen, felkavaró, szétszórt, kaotikus, leírhatatlan...

Megérkeztünk a reptérre, és annyira precízen ki volt táblázva minden, hogy el se tudtunk volna tévedni. Körülbelül a gép leszállását követően 5 perc után kint voltunk a Alibus megállójában. Bizonytalan voltam, abban, hogy a 7 és a 8 éves gyereknek mit hogyan kell fizetni, mert eddig erről sehol nem olvastam. Hát a gyerekre nem kellett fizetni egy fillért sem az alibuszon. A felnőttekre 5 euro volt fejenként a jegy a buszon fizettük ki. Az első megálló a Palazza Garibaldi. Nekünk a szállodánk itt volt. Sajnos emiatt tovább nem tudom, a megállókat.
Itt ért az első sokk. Az autósok és a gyalogosok csak mennek és mennek. Nincs egy lámpa se, ha van is az sárgán villog,vagy ami még szebb azt is alternatív módon használják. Viszont ahogy lelépsz az úttestre azonnal megállnak az autók és motorosok is. Csak legyél HATÁROZOTT. Térkép segítségével hamar megtaláltuk a szállásunkat. A Fireflies oldalán keresztül foglaltunk. Az árban félpanziós ellátás szerepelt. Összesen 4 diamond vochert és 16 000 Ft-ot fizettünk 4 fő részére 5 éjszakát. Utazásunk előtt többször voltam webes felületeken és furcsállottam, hogy mindenhol csak a reggelit hirdetik. Aggódtam is, de azért ezt nem vertem nagy dobra.
Szóval a szálloda recepcióján tájékoztattak minket a reggeliről. A vacsit nem említette a hölgy... Gondoltam remek ebből hotline hívás lesz, de sebaj, legalább megismerjük a szolgáltatás ezen részét is.
Visszatérve, rákérdeztem, hogy a vacsival mizu? Megnézte a foglalást, igen azon szerepelt. Telefonálás, majd megkérdezte, mikorra szeretnénk. Megúsztuk a hotlinet...
Amíg vártunk a vacsira elmentünk sétálni a lányokkal. Sikátor jobbra, balra. Nem volt direkt cél, de így is sok extrát láttunk.
A mellettünk lévő utcában két hatalmas bástyát láttunk, közöttük egy kapuval. Ezt a bástya fajtát több helyen ismét láttuk. Sőt valahol beépítették és lakóotthonok vannak benne. A motoros és autós forgalom továbbra is hihetetlen számunkra. Dudál, ha vár, ha jön, ha megy... Igazi olasz....
Szóval... Fantasztikus sikátorokat láttunk, picurka utcákat, ablakban beszélgető, utcán üldögélő szomszédok. A kávézók teli helyiekkel, akiken látszik minden nap ott fogyasztják el a kávéjukat.
Visszaértünk a szállodába, mentünk vacsizni. Lemegyünk az étterembe. Természetesen csak mi voltunk ott. Megterített asztal. Hozza a recepciós az ételt, penne bolognese plusz kenyér, hozzá pepsi és egy nagy kancsó víz. Hát az a tészta... Minden fogyókúrát félredobtam. Miután megettük a tésztát, megkérdezte tőlünk, jöhet-e a második? Majdnem visszakérdeztem, mire gondol? Hát jött a második hatalmas szelet hús plusz saláta. Na az már kifogott rajtunk. De az is nagyon finom volt. Már nem aggódunk a vacsik miatt....
Miután felmásztunk az emeletre, újabb sétába fogtunk. Kiakartunk menni a kikötőbe, hogy a holnapi kirándulást előkészítsük. Miközben sétáltunk, a lányok kértek egy fagyit. A fagyisnál a lányoknak való fordítással nem volt probléma természetesen ott, ahol volt olasz megnevezés, de ahol n volt.... Egyik lánykám olyat kért, ahol nem volt név. Hát körül írtam, kértem a fehér fagyit. A fagyis nem simán odaadta a gombóc fagyit, hanem a kezembe nyomott egy műanyag kanálon a fehér fagyiból, hogy kóstoljam meg. Nagyon kedves és segítőkész volt a kiszolgáló. Ezzel olyan jó érzésünk lett.
Olyan szerencsénk volt, hogy egy hatalmas kompot láttunk bejönni a kikötőbe és végignéztük, ahogy kiköt. Nem semmi, amit csinált a kapitány. Körülnéztünk a jegyvásárlás miatt, sajnos nem lettünk igazán okosabbak, majd holnap. Mivel már sötét volt és mindenki figyelmeztetett minket a sikátorok miatt, egy másik útvonalon mentünk vissza. Nagyon furcsa a kontrast a rozoga házak és a csodálatos kirakatok között. Valamint ahogy beláttunk egy-egy otthonba, belül már teljesen más, mint kívülről.
Sokan panaszkodnak a szemét miatt, igazuk van, tele van szeméttel, de ha ezt sikerül félre rakni és nem a rosszat nézni, hatalmas csoda vár ránk.