Utazási élménybeszámoló

Erdély csodálatos tájai és látnivalói télen

Erdély....

 

Tudom hivatalosan Románia, de nem. Erdély az egy külön álló kis világ!
Számomra hihetetlen az ottani emberek kedvessége, a nyitottsága, a boldogsága. Nem láttam szomorú arcokat. Jó volt ott tölteni pár napot.
 

Miket láttunk? 

Valójában szerintem semmit, hisz annyi látnivaló van. Számunkra mégis mindent.
Jártunk Parajdon, Korondon, Madarasi Hargitán és a Gyilkos tónál, találkoztunk medvékkel, természetesen biztonságos körülmények között.
 

Székely kapu

Parajd.


Mi már itt 5 éve jártunk, de mi akkor is szájtátva álltunk a bánya közepén....
A szokásos busszal mentünk le a bányába, szerencsénkre alig kellett várni az indulással. Óránként 2 busz megy le és megy fel a mélyből. Hát most is ugyan ez várt ránk, csak még nagyobba, mint akkor. Ami picit "zavaró" lehet, az az, hogy rengeteg a gyerek. Rengeteg gyerek játék van benne, hogy az egész napos terápiák miatt a gyerekeket le lehessen kötni.

Parajd


A múzeuma csodálatos, a hatalmas "torna terem" lélegzetállító. Minden megtalálható itt, akár csak egy kisebb faluban.
Miután felértünk természetes az árusok sokaságában találtuk magunkat. Vigyetek magatokkal román LEI-t szinte csak azt fogadták itt el Parajdon. Egy helyet találtunk, ahol bankkártyával tudtunk fizetni. A parajdi konyhai són, szappanon, fürdősón, só lámpán keresztül a párologtatni való sókon, dézsasókon keresztül minden kapható itt. Mi rendesen bevásároltunk. Ha kíváncsi vagy miket vettünk, üzenetben szívesen megírom....
 

Korond
 

Hát nyáron itt biztos nagyobb a nyüzsgés, mint most, de azért így is ámultunk bámultunk. Az a rengeteg kerámia, ruha, szőrme, fafaragás, lekvár, szörp és ezer meg egy dolog.... Hihetetlen.
Elmentünk egy gyönyörű székelykapu mellett, melynek a tetején az 1985-ös évszám szerepelt. A házigazda pont kijött, így engedélyt kértem a fotózásra. 

Székely kapu, amit 1985-ben állítottak

Megkérdezte miért szeretném, természetesen előtte igent mondott. Hát elmondtam az okot, hogy akkor születtem. A kaput május elsején állították, én május 3-án születtem. A bácsi innentől kezdve elkezdett a múltról mesélni nekünk. Ha nem lettem volna rest hallgattam volna napokig...
Fafaragó a házigazda, csodálatos postaládákat fa képeket készít! Hozzá érdemes benézni! A felesége isteni csipkebogyó lekvárt készít, és még sok-sok finomságot.
A másik árusnál megtaláltuk ugyan azt a ruhát, amit 5 éve is vettünk a gyerekeknek, hát most is jött velünk kettő.
Szóval hatalmas szemkápráztató élménnyel jöttünk el Korondról. Nem szabad kihagyni.

Madarasi Hargita


Mi Ivóból indultunk felfelé a csúcsra.
TÉLEN nagyon figyeljetek, mert a sorompótól vagy hólánccal szabad csak felmenni, vagy 4x4-es autóval.
Mi inkább a helyiek segítségét kérve külön autóval mentünk fel. Reggel korán indultunk, így még - 15 fok volt, nem ültünk fel a platóra. Csodálatos út vezet fel a csúcs irányába. Szerencsénkre hóval borított volt a táj, így csodálatos út várt ránk. Ahogy mentünk felfelé megértettük miért kell a 4x4 vagy a hólánc.
Felértünk a sípályák szintjére, a kocsival az utunk véget ért. Innen még várt ránk egy órás séta fel a csúcsra.

Madarasi Hargita


Nem túl nehéz terep szerencsére, csak a legvégén volt egy nagyobb emelkedő. Fent a csúcson csodálatos látvány fogadott minket. Az a kilátás, ami innen van....

Madarasi Hargita csúcs


A csúcson ami furi volt számunkra hogy rengeteg kopjafa van felállítva. Nem igazán értettük az okát. Utána néztünk természetesen. 


A Székelyek szent hegye a Madarasi hargita. Emiatt zarándokhely.
Vissza sétáltunk a sípályáig, ahol lehetett motoros szánt bérelni, és természetesen síelni is.
Visszafelé kitaláltuk, hogy a kocsi platóján utazunk és nem a fülkében, hisz látni us akartunk. A hőmérséklet nem túl sokat melegedett, - 13 fok volt lefelé. Igaz volt a mondás, miszerint ráfagyott az arcunkra a mosoly.

Gyilkos tó

A Gyilkos-tó múltját sokan leírták már. Nem is szeretném ezt elismételni. Mióta először olvastam erről a helyről szerettem volna élőben is látni. Hát most sikerült eljutni ide. Azt terveztük, hogy körbe sétáljuk a tavat. Aztán a helyszín és a tó felülírta a terveinket. Ugyanis olyan vastag jégréteg borította a víz felszínét, hogy kényelmesen rá lehetett menni. Nem mi voltunk az első lábnyomok a felszínen. Szánkóztak rajta, csúszkáltak a tavon és sétáltak. Hát mi is ezt tettük.

Gyilkos-tó 

Így a jégen sétálva néztünk körül és csodáltuk meg a látnivalókat.

Medve les

Ez volt az egyik legizgalmasabb programunk és a legfélelmetesebb is egyben. Természetesen ilyen túrát csak vezetővel tehetünk meg, hisz a medvék veszélyes állatok a környéken.

Elvittek minket egy jeeppel az erdőben egy szakaszon. Utána a vezetőnk elmondta a szabályokat, amit be kellett tartani a biztonságunk érdekében. Onnan utunkat gyalog folytattuk libasorban egymás mögött. Megérkeztünk a medve leshez, amit nem úgy kell elképzelni, hogy a fa tetejére kell felmászni, hanem egy ház aminek üveg az egyik oldala. A macikat eleséggel lehet odacsalogatni,így több helyre kitettek ételt. Aztán csöndben vártunk az épületben. Vártunk, vártunk és csak vártunk. Míg egyszer csak egy bocs megjelent és mögötte a mamája a testvérével. Szépen komótosan elkezdtek enni és sorra járták a helyeket, ahol élelem volt. 

Szaloncukrot eszik

Folyamatosan füleltek, és figyeltek a zajokra. Ugyanis nagyon félénkek és a legkisebb zaj miatt is azonnal elmenekülnek.

Medve mama

 Több mint egy órán keresztül figyeltük őket, majd a sötétedés miatt elindultunk vissza az autóhoz. 

Egész erdélyi utunk egy hatalmas kaland volt, rengeteg új és új élménnyel. Aki teheti menjen el! Készülj fel, kocsival nagyon-nagyon hosszú idő, de megéri. 

Korábbi történeteinket itt tudjátok elolvasni

Értékeld a bejegyzést

Értékeléshez be kell jelentkezni.

1 vélemény

A bejegyzést írta

Veres Viktória Bemutatkozóm

2019 óta travelutioner

Keress fel elérhetőségeim valamelyikén

Értékelés

Értékelj a profil oldalamon

9 vélemény

0 Hozzászólás

Szólj hozzá a bejegyzéshez

Hozzászóláshoz jelentkezz be ezek valamelyikével:

Facebook Google
×