Személyes fejlődés

Kedves olvasó! 

Mint minden embernek, nekem is vannak céljaim az életben, még ha sokan nem is tartják őket számon, vagy nem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget.

Ezeket a célokat nem mindig könnyű elérni. Van úgy, hogy az élet akadályokat gördít elénk, vagy csak egyszerűen levesszük a figyelmünket a céljainkról és más dolgok kerülnek előtérbe. 

Február 29 egy nagyon fontos nap volt a számomra. Ezen az ajándék napon ami csak négy évente van, egy olyan képzésen vehettem részt, ami nem mindenkinek adatott meg. Ezt a képzést egy olyan személy tartotta, aki a saját életét már sikerre vitte, számomra egy igazi példakép, így érthető hogy ezen a napon mindenféleképpen részt akartam venni.

Az alap feltételeket meg is teremtettem hozzá. Szabadság elintézve, a terem bérleti díj, amit nevezzünk belépőnek kifizetve, fuvar elintézve.  Alig vártam ezt a napot. Tudtam nem lesz egyszerű. Tudni kell, hogy előző nap vendégeket vártunk, rokonok személyében. Kisfiam és kislányom nem rég ünnepelte a születésnapját és jó ötletnek tűnt ezen a napon egy kicsit megemlékezni ismét családi körben. Persze mivel péntek volt Noéminek az óvoda nem maradhat ki, reggel elmentünk közösen az óvodába majd bevásárolni, szóval korán keltünk. Nagy volt egész nap a pörgés, sütés, főzés. Én éjszakás voltam aznap. Első éjszaka sose jó, pláne nem 12 órában. Szombat reggelre mondjuk úgy a kimerültség jelei elkezdtek látszódni rajtam. Hazafele az autózás közben úgy éreztem, nem lesz rendben a szombat. Persze számítottam rá előzőleg, hogy lesznek akadályok, de úgy éreztem nem jó ötlet vissza ülni a kocsiba és még Kecskemétig elmenni.  Nem tudtam mi legyen, így írtam a mentoromnak, hogy sajnos nem tudok elmenni, mivel nem érzem úgy hogy biztonságban odaérnék. Szerencsére hamar meg is jött a válasz. "Ne is kockáztasd, vezet Paya" 
Persze ő nem tudta, hogy Kecskemétig nekem még el kell jutnom. Tanakodtam mi legyen. Sietni is kell, mert Payával 8 órára beszéltük meg az indulást.
Végül erőt vettem magamon és elhatároztam, ha eddig eljutottam, ezek az okok kevesek ahhoz, hogy megállítsanak. Itt csak saját magam állítom meg. Gyors fürdés, öltözés, és indulhatunk. Sietnem kellett, mert késésben voltam, de láttam magam előtt, hogy én nekem ott kell lennem. Körülbelül idáig tartottak a szellemi akadályok. A nagy sietés közben, még ellenőriztem a guminyomást, mert előző este éreztem hogy kicsit csúszkál az autó. Út közben - persze mikor máskor - felvillant egy lámpa a műszerfalon. Nagyon nem szeretem ezt a lámpát, mert tudom, hogy ilyenkor hamarosan tankolni kell. Úgy nézett ki minden ellenem van. Kénytelen voltam sietni, lesz ami lesz, csak remélni tudtam hogy kibírja és a forgalom is enged. Szerencsére a megbeszéltektől eltérően még így is 10 perccel korábban odaértem a helyszínre, így gyors tankoltam egyet, ne este kelljen.

Az, hogy a célra összpontosítottam a figyelmem és vélhetően a reggeli frissítő zuhany, akkora energiát adott, hogy az előző gondolatok és a hazafele érezhető fáradtság mintha nem is lettek volna. Miután megérkeztünk, alig vártam hogy végre elkezdődjön, amire egész héten vártam. És ami még hihetetlen az egészben, ez a nap, ami körülbelül délután 5-ig tartott, egy akkora lendületet adott, hogy egyszerűen nem éreztem magam fáradtnak. Tudtam, hogy igazából nem is szellemileg, mint testileg fáradtam el, mégis akkora energiák mozdultak meg, ami a nap végére teljesen feltöltött és még gazdagabb is lettem.

Belegondolva, ezek a dolgok ott vannak a mindennapi életben, mindenkivel előfordulnak. Őszintén kíváncsi vagyok, hogy Te jártál már hozzám hasonló helyzetben? Érezted már magad úgy, hogy a testi - lelki nyűgök ellenére pozitívan zártad a napot és volt értelme erőt venni magadon és végigcsinálni? 

Kommentelj a cikk alá, ha te is jártál már velem hasonló cipőben! Kérd a segítségem. Csatlakozz hozzám és megmutatom, hogy hogyan értem el céljaimat! Nézzük meg együtt mik a Te céljaid és biztosra veszem Te is el fogod érni a sajátjaidat! 

travelution.me/valaczkai

Értékeld a bejegyzést

2 vélemény