Üzlet, de hogyan?
Mostani bejegyzésem ismét nem az utazásról szól, arról már sok bejegyzés született. Ezen a fórumon én azokat az élményeimet szeretném megosztani, melyek fordulópontot jelentettek számomra.
Sokan félnek attól, hogy megszólítsák az ismerőst, barátot, rokonokat, mert tartanak az elutasítástól, a reakcióktól. Ez a félelem teljesen érthető és lássuk be, valós is. Nagyon ismernünk kell a beszélgető partnerünket ahhoz, hogy éppen a vágyaihoz és szükségleteihez passzoljon a mondanivalónk. Annyi féle-fajta élethelyzet van, annyi problémája lehet egy embernek adott nap, hogy értékesítő legyen a talpán, aki képes eladni bármit is egy rossz passzban lévő ismerősének.
Mint minden kezdőben, bennem is erősen munkál az "értékesítős" gondolat, amikor meghívok valakit egy találkozóra, amikor leülünk és belekezdünk a beszélgetésbe.
Tegnap is éppen így indult a kávézás egy régi barátommal. Segítségemre volt mentorom, így némileg biztonságos környezetben folyt a találkozó. Nem akarom részletesen levezetni, hogy mi történt, csak a kulcs pillanatot szeretném megosztani. Amikor az üzleti rész végére értünk, elhangzott a kérdés:
- Oké, értem, hogy miről van szó, értem az utazást, de beszéljünk a munkáról. Az hogy történik, hogyan kell elképzelni egy tárgyalást?
-Pontosan úgy, ahogy most történt. Ez a "munka", amiben számítok rád.
És ez volt az a pillanat, amikor a fent említett félelem bennem is leomlott. Az én kedves barátom nem érezte, hogy "dolgozunk" vele, csak a könnyed beszélgetést érzékelte.
Azt gondolom, hogy ilyennek kell a TRAVELUTION beszélgetésnek, érzésnek, "munkának" lennie. Nekem ez volt az a pillanat, amikor elkezdtem másként gondolni arra a személyre, akit legközelebb meghívok. Könnyedén, egyszerűen.
Értékeld a bejegyzést
Értékeléshez be kell jelentkezni.0 vélemény
0 Hozzászólás