Utazási élménybeszámoló

Buzogánnyal és plüssmackóval a világ körül :)

Vegyesen fogadják az emberek ezt az egyedül utazás dolgot... 

De amíg vársz az “alkalmas pillanatra”, addig azok sorban mennek el.

 

Egy ideig (nőiesen bevallom) ez azért zavart annyira, hogy maradtam a fenekemen és fellapoztam azon barátnőim listáját, akikkel esetleg jól fogom érezni magam :) 


Mert korábban csiklandozták az ingerküszöbömet azok a sajnálkozó tekintetek, hogy "jaj, (szegényke) egyedül?" o.O
/de ha barátnővel mész, akkor meg hallgathatod a másik sületlenséget, hogy "úúú, hát igen, be akarod bizonyítani, hogy te így is boldog vagy" - Yess! ;) minden nap azért kelek fel, hogy embertársaimat lenyűgözzem és megfeleljek jól alátámasztott elvárásaiknak :D ja, nem :D/ 
Már majdnem úgy éreztem magam, hogy magyarázkodnom kell... de csak majdnem :D 
Amúgy sokkal-sokkal jobb élmény így egyedül, mint azt gondoltam!!! :) 
Ha téged is, aki ezt most olvasod, egy pillanatig is zavar ez a sok butaság és legalább egy picikét ijesztő, hogy egy tök ismeretlen országba elmenj úgy, hogy senkit, de tényleg senkit nem ismersz, vegyél egy nagy levegőt, húzd a füleid felé a szád sarkait és kifújás közben mondd utánam: baaazz, ne mááá'  :)  
15 évesen végigstoppoltam a Balatont, mert vízimentő voltam és a világon semmi rossz nem történt velem. Jó, ismertem nagyjából a terepet és anyanyelvi szinten beszélem a Magyart :D de újra akartam érezni azt az erős ősbizalmat és azt az életigenlést :)  ami a pályaválasztásnál is dobolt bennem, amikor művészetire készültem, mert nekem a cigányélet nem egy szitokszó :) pár hangszerrel bejárni a világot, megismerni rengeteg embert, rengeteg kultúrát, a zenével kapcsolódni, ott aludni, ahol befogadnak... (és nem kevés pénzt keresni, mert 4 óra alatt megvolt még 15 éve a 9.000 forint nagyon lazán) :D 
Bízni a full idegen emberek jóindulatában, rábízni magam a saját sorsomra és nézzük meg, mit hoz az Élet, ha kacérkodok a lehetőségeimmel! A 4 fal közt ábrándozva és várva másokra, hallgatva a kamu kifogásaikat, hogy most miért nem jó nekik az időpont vagy a helyszín... szóval nem történnek csodák, na... néha kell egy kis halálfélelem az élethez :D vagy mi :D  (Oravecz Coelho után szabadon) 

Belföldön már voltam itt-ott egyedül is, nem nagy kaland... bárhol kiismerem magam, az ország minden táján vannak barátok, mi baj lehet? Ha egyedül akarok lenni, egyedül leszek, ha nem, akkor nem. Mellesleg bárhonnan hamar hazaérek, akárhogy. 

Na Szlovénia, tök egyedül egy picit más ;) Sebaj, mert ha az ember lelke egy hangyányit is háborog, akkor el kell indulni, ki a megszokott közegből. Ha a picinél jobban háborog és/vagy éppen a jutalmazási rendszerünket formáljuk át, mert most komoly jutifali kell (június 12.-én szívtam el az utolsó szál cigit, nagyjából 18-20 év meglehetősen aktív dohányzás után), akkor induljunk el, de úgy, hogy fájjon meggondolni magunkat ;)  
Rengeteg izgalmat rejt amúgy is egy olyan szeánszról leszokni, amire 
- vagy kerítünk időt, 
- vagy az alkalom adja, hogy akkor most cigiszünet van. 
De mindezt úgy meglépni, hogy egész nap keríthetnék rá alkalmat és jól is esne :) az még egyel izgibb :))) 

Flixbusszal utaztam, meglepően nyugis és kényelmes volt. Még össze is barátkoztunk valakivel a buszon, repült az idő. Az első állomás Maribor volt, addig 4 órát mindenki nyugton ült a kis fenekén (magamon lepődtem meg, én is simán bírtam). A buszon még barátkozni is lehet :) vagy jókat olvasni ;) 

Amíg mások félnek utazni, mi addig 2 ülésen ülünk egyedül a többi utassal ;) 

 

Innentől kezdődtek a kalandok :)) 

Sosem szerveztem eddig magamnak külföldön semmit, nagyon szeretem, ha ilyeneken nekem nem kell gondolkodni. 

Kerestem egy csendes kis helyet, ahol megnézem, hogy jutok el a hotelig és gondoltam, hogy egy pohár valami után ezzel meg is leszünk. A szokásos, működő gyakorlat: Google, városnézés, taxitelefonszám keresés és haladjunk. Na igen... a hotel 47km-re van az indulási ponttól :)) taxival 100 euro a google maps szerint :)) jó, nem néztem meg ezt az Alsómarác (Moravske Toplice) dolgot, nincs ebben semmi, lesz busz (átszállással).  
Az itteniek jellemzően nem szívesen beszélgetnek angolul, még ez sem gond, az útvonalterv és a screenshot volt a segítségem jegyvásárlásnál (6.7 euró Murska Sobota, kb egy óra az út oda, de olyan gyönyörű minden, hogy simán el lehet lenni). Javaslom a screenshot ötletet, nem tudják elsimogatni az uticélt (sem) ;) A sofőrrel úgy barát köztünk össze, hogy volt egy fiatal fiú, vele angolul beszélgettünk, ők egymás közt pedig a saját nyelvükön, nyilván. Így, mire leszálltam Sobotán, a sofőröm kipattant a bőröndömért (nem tudtam, mi ez a nagy hév) és egy pár pillanatra eltűnt. Majd látom, hogy egy másik buszt visszaintett. Pont azt, amelyik Moravske Toplicere ment :) de cuki!!! :) Annak a busznak a sofőre nevetve szállt le, valami olyasmit mondhatott, hogy ez nem taxi (pedig... a jelek szerint de :D) és miután meglátta, hogy egy bőrönddel, egy kézipoggyásszal és egy 7,5 kilós buzogánnyal mosolygok rá segélykérően, már vette is ki a kezemből a bőröndöt és mire mondtam volna, hova megyek, a jegyet már ki is adta :) 1-2 euró volt, 10-15 perc az út onnan ide. Szóval, a buszsofőrök itt nagyon készségesen pakolásszák a bőröndöket (is) :))) 

 

A hotel 

Rém egyszerű megtalálni leszállás után, 200m séta, szinte nyílegyenesen. 

http://www.moravske-toplice.com/hu/vsebina/51/Terme-Vivat

Belül minden gyönyörű, a zongora külön életet él, mozognak a billentyűk és ismert dalokat is játszik. Ha nem néztem volna annyi horrort, ... :)) mindegy, a zongora hangulatos :) mesebeli, meg minden :))) 

A recepción kedvesek nagyon. Az egyik srác (Emanuel) beszél magyarul. Miután meghallotta, hogy Magyar vagyok, átvette az adminisztrációt :) Picit összezavarodtam, amikor kerestem a szobát, mert a nagy erkélyesekhez át kell menni a másik épületbe a folyosón. Megkérdeztem a szobalányokat. Az előző élményen felbuzdulva inkább azzal kezdtem, hogy beszélnek-e magyarul (ezek után kit érdekel az angol?). Az egyik ugyanolyan örömmel dicsekedett vele, hogy ő igen :) Nnnna... ;) hamar meg is lett a szoba :) A wellness - szauna - rész most sajnos zárva van, ahogy a konditerem is. Ezért hoztam buzogányt :) Medence oké, szauna&konditerem nem. Huncut ez a covid, meg kell hagyni. Mindegy... Minden nagyon szép tiszta és illatos. Otthon azért voltak 4*-osban más tapasztalataim, a személyzettel is. Itt minden nagyon rendben van. 

Belülről is nagyon szép, ... 

 

és a szoba is rendben van. 

Brumi velem van, ő segít elaludni minden arra alkalmas és alkalmatlan felületen :) a bőröndöm fele az övé :D 

 

A hotel egyébként Isten háta mögött kettővel van, el is szörnyülködtem, amikor megláttam a szomszédos, igen népszerű wellnesshotelek parkolóját, ki is rázott a hideg, de azonnal elmormoltam egy hálaimát, hogy nem oda foglaltam! :) Én csendre és nyugalomra vágytam :) 
Mutatok pár képet, a folyosóról kattintottam őket ;) 

 

... és a BÓNUSZ, 

ami zölden-barnán mutatja, miért ide kell elbújni a világ elől a bookingon elérhető ár alatt egy 100-assal, félpanzióval... 
Tehát: legyen kaja, legyen nyugi, és egész nap lehessen csinálni a semmit, de ha olyanom van, tudjak bemenni a városba, óránként induló járattal... 
Na az ez!!! 
(igen, a kék pötty jelöli a szobámat) ;) 

Műholdkép a szállodáról, és annak környezetéről ;) 

 

Ezt az írást igazából eddig a pontig terveztem, itt nem is a képgaléria a lényeg, hanem az, hogy az én környezetemben is nagyon sokan vannak, akik nem igazán szeretnének elindulni egyedül a nagyvilágba. 


Ennek vagy az az oka, hogy 

  1. igazából már borzasztóan elegünk van abból, hogy szomorú kiskutyaszemmel néznek ránk, hogy "szerencsétlen egyedül megy", vagy
  2. nem használjuk napi szinten az angolt (én sem :D viszont nyilván vannak ismerőseim, akikkel máshogy nem tudok beszélgetni és ők teljesen meg vannak róla győződve, hogy semmi baj nincs vele) így akadályként éljük meg, és ezt még simán megfejeljük azzal, hogy esetleg szakmai videókat nézünk (én boncolósakat) és az kőkemény, köze nincs a társalgásihoz, de legalább keresztbe áll tőle mindenkinek a szeme :D
  3. van, aki fél egyedül, nehogy ellopják vagy valami :P 
    nem azt mondom, hogy nem történnek a világban szörnyű dolgok, de én randira is úgy megyek el, ha kirándulós program van, hogy valakivel folyamatosan online kapcsolatban vagyok, aki azonnal tud mozdulni, ha baj lenne (még sosem volt, de fiúk közt nőttem fel, van pár betanult dolgom) ;) 
    Nagyjából 6 éve vagyok a D.A.S ügyfele, V.I.P csomagom van (nem saját tapasztalatból, de tudom, hogy sehol nem hagynak magamra), épeszű ember több okból nem áll belém. A szerződésszámom a személyimmel és a zsebpénzemmel egyenértékű, ergo MINDIG nálam van :))) a másolata is :D
  4. esetleg az anyagiak miatt, vagy nincs rá idő... de erre pont megoldás a Fireflies :) 
     

Lehet, hogy vannak még egyéb okok, nekem hirtelen ennyi jutott eszembe, mint reális kifogás. De ígérem, lesz egy következő írásom a városi kalandtúrámról és a tapasztalataimról, mert sok szög bújt ki a zsákból, amikor felhúztam a nózimat és dafke az lett, amit kitaláltam :D 

Addig is mazsolázzatok ebből és gyűjtsetek erőt és lendületet, ha eddig a kiskutyaszemek miatt türtőztettétek magatokat :D 

Értékeld a bejegyzést

Értékeléshez be kell jelentkezni.

0 vélemény

Előző bejegyzésem

⇐ Mitől félsz egyedül? ;)
A bejegyzést írta

Pap Krisztina Bemutatkozóm

2019 óta travelutioner

Keress fel elérhetőségeim valamelyikén

Értékelés

Értékelj a profil oldalamon

0 vélemény

0 Hozzászólás

Szólj hozzá a bejegyzéshez

Hozzászóláshoz jelentkezz be ezek valamelyikével:

Facebook Google
×