Utazási élménybeszámoló

Egy éjszaka Velencében 1, utazás

A történet onnan indul, hogy idén február körül nézegettük a feleségemmel, hogy el kellene már menni Velencébe is mert az eddig kimaradt. Mehetnékem volt, pedig nem volt egy hónapja hogy megérkeztünk az előző utazásunkról. Nézegettük az utakat, időpontokat, aztán a napi teendők miatt félre is került, egy másik alkalomra.

Aztán május körül az történt hogy meghívást kaptunk egy baráti társasággal elmenni Olaszországba, egy hosszú hétvégére a hegyek lábához egy kisebb városba. Az izgalmas rész ott indult, hogy nem kaptunk pontos szálloda címet, csak egy találka helyet az Olasz A4 Torino – Trieste autópályán lévő egyik pihenős, éttermes benzinkútra. Ahogy ott nevezik Autogrill.

Az utazás kényelmes volt. A város határában felmentünk az M3-as autópályára, majd M0, majd M7. Szlovéniában hagyományos matricás autópálya rendszer van, tehát fizikailag is meg kell venni és felragasztani az autó szélvédőjére a matricát. Ennek előnye hogy a legkisebb 1 hétig jó, addig bármennyiszer mehetünk rajta, hasonlóan mint itthon. Csak ott jobb az út minősége. A határ előtti benzinkút ahol Szlovén autópálya matricát lehet kapni az a Zalakomárnál, a 193-as km-nél lévő INA benzinkút. A magyar határt Pincén keresztül hagytuk el, szinte észrevétlenül, annyira jól ki van építve. A Szlovén autópálya teljesen jó, bár figyelni kell a táblákra hol mennyivel lehet menni, mert váltakozik, mint nálunk az M0-án.

Aztán Szlovénia oldalán következett az A5 autópálya, majd Maribor-nál délre fordultunk az E57-es (A1) autópályára egészen Ljubljana körgyűrűig. Mindenhol rendesen táblázva volt, GPS ismert mindent, így nem lehetett eltévedni. Majd tovább az A61, E70 (A1) autópályákon. Ez így darabosnak tűnik, de rajta menni annyira egybefüggő, mintha zsinóron húznának.

Razdrto magasságához érve kellett nyugatra fordulni Olaszország felé a H4 autópályára. Útközben a táj nagyon látványos volt, erdős hegyes, dombos, mint Horvátország felé, csak itt nem voltak olyan nagy emelkedők és leejtők út közben. Az Olasz határ előtt megint megálltunk tankolni egy OMV-nél (Pocivalisce, Sempas), mert egyrészt ismert minőség, másrészt Olaszországban drágább az üzemanyag, így itt teletankoltunk. Itt van egyébként elektromos töltési lehetőség is.

Olasz határ szintén sima, éppen csak lassítani kellett, de embert nem láttunk. Majd tovább a H4-en és már meg is érkeztünk a találka helyre. Útközben rátaláltunk Palmanova Outlet Village-re, amely egy elég jó bevásárló falu, rengeteg márkás, minőségi termékkel és leárazásokkal. Érdemes itt szétnézni, min 2 órát kell rá számolni, ha gyorsan végigjárja valaki akkor is. :-)

Megérkezve kicsit nyújtóztunk, haraptunk pár falatot és kávéztunk, amíg a csapat többi része 3-4 irányból megérkezett. Közben tovább nőtt az izgalom, hogy vajon merre tovább.

Majd megkaptuk a célpontot: Treporti

Hát ez nekünk nem mondott semmit, de mindkét GPS-nek volt elképzelése, ezért elindultunk. Persze néha mást mondott a 2 GPS, más véleményen voltak, de ettől volt még érdekesebb. A végeredmény kb hasonlított. :-)

Lényeg hogy megérkeztünk. Vagyis csak azt hittük, mert itt előkaptuk a hátizsákot és irány a hajó. Még ekkor sem sejtettük mi lesz a végcél. Felszálltunk hát a hajóra és elindultunk. Gyönyörű helyeken ment a hajó, majd megérkezett az első kikötőbe, Lido San Nicolo.

Lido S.Nicolo kikötő

Szép hely, kedvet kaptunk hozzá hogy ide még visszajöjjünk. Majd ment tovább a hajó és az izgalom. Vajon mi a végcél?

Közben nézegettem a telefonomon a térképet, hogy hol járunk a GPS szerint. Azt vettem észre hogy közelben van Velence. De jó mondom, Velence előtt hajózunk el, így látni fogjuk legalább kívülről, ha már februárban erről álmodtunk hogy megnézzük. Majd egyre célirányosabban vettük az irányt Velence kikötője felé, amikor is kiderült, hogy igen, ez lesz a végcél!!! :-)

Erre a hírre mondanom sem kell mennyire megörültünk. :-)

Ahogy közeledtünk Velence San Marco kikötőjéhez, rengeted szépet láttunk, tájat, házakat és hajókat, mint például ez:

xxx

Mint az Olasz barátaink másnap elmondták az a szürke kis hajó Lewis Hamilton hajója, amit ajándékba kapott az angol királyi családtól. Éppen itt tartotta valaki szülinapját. Hát lehet, én nem tudom, sajna nem voltam ott, de az biztos hogy akkor nem volt F1 versenyhétvége.

A lényeg hogy közeledünk…

xxx

...és a SAN MARCO kikötő...

xxx

...megérkeztünk…

xxx

Tehát megérkeztünk Velencébe, és az S. Zaccaria kikötő „A” mólójára érkeztünk. Ahogy partra szálltunk és átmentünk egy kis hídon, szembe találtuk magunkat Vittorio Emanuele II lovas emlékmű szobrával, aki egyesítette Olaszországot. Ezzel az emlékművel az előbbiek mellett a szabadságharcot és a katonai hősiességet dicsőítik.

Vittori Emanuelle II lovas emlékmű szobra

 

..folytatás a következő részben.. KLIKK IDE

Értékeld a bejegyzést

Értékeléshez be kell jelentkezni.

0 vélemény

A bejegyzést írta

Mészáros Péter Bemutatkozóm

2017 óta travelutioner

Keress fel elérhetőségeim valamelyikén

Értékelés

Értékelj a profil oldalamon

3 vélemény

0 Hozzászólás

Szólj hozzá a bejegyzéshez

Hozzászóláshoz jelentkezz be ezek valamelyikével:

Facebook Google
×