Utazási élménybeszámoló

Zakopane a lengyel síparadicsom nyáron! (Morskie Oko,Tengerszemcsúcs)

 

 

Zakopane, a lengyel síparadicsom nyáron!

 

 

Petőfi szavaival élve: egész tavasz folyamán azon gondolkodánk, hová tudnánk elutazni a nyár folyamán. Szóba került a szlovén, a horvát, sőt az olasz tengerpart is, aztán végül a választásunk a lengyelországi Zakopanéra esett. Ide eljutva felfedezhetjük a Tátra csodálatos hegyeit, túrázhatunk egy nagyot az Északkeleti-Kárpátok legmagasabb hegységében, a Magas-Tátrában. Hamar találtunk egy szállást az utazási irodámban, ami 3 „diamond vouchert” felhasználva semmi pénzünkbe nem került és mivel a hosszú hétvégén (augusztus 17-20) mentünk még szabit sem kellett kivenni. Július végén, mikor sikerült a szállást lefoglalni az idő, - amit előre jeleztek arra a vidékre - hát enyhén szólva volt jónak mondható, hegyi időjárásról lévén szó, napról-napra más volt az előrejelzés arra az időszakra, amire mi lefoglaltuk a szállásunkat. Végül aztán hatalmas szerencsénk volt, mindvégig csodálatos idő volt Zakopanéban. 

 

Egész augusztusban arra vártunk, hogy végre eljöjjön 17.-e és indulhassunk!A kislányom minden egyes nap kérdezgette, mikor megyünk Zakopanéba. Mikor végre eljött az indulás napja és elindulhattunk, hát a kislányommal galambokat lehetett volna fogatni, olyan boldog volt. Folyamatosan azt hajtogatta:

   

Megyünk Zakopánéba!!!

 

Elindultunk, végre úton vagyunk. Nemsokára látni fogjuk a csodálatos Tátrát.

Tátra és Zakopane meghódítására velünk tartottak a szüleim is.

Az első és egyetlen megállónk Besztercebányán volt, ahol az út az Alacsony-Tátra hegycsúcsai közt kanyargózik. Itt egy kis vendéglátó helyiségnél álltunk meg és ebédeltünk egyet, majd folytattuk utunkat a lengyel Tátra egyik, ha nem a legszebb üdülőtelepülése felé Zakopanéba. 

Zakopanéba érve hatalmas forgalom fogadott minket, így csak lépésben tudtunk haladni, a GPS egyszer csak felajánlott egy gyorsabb és rövidebb útvonalat, amit egyből elfogadtam. Így elindultunk az új útvonalon. Egy darabig rendben is volt, de aztán egy idő után elfogyott az aszfaltút és rátértünk egy földútra. Hogyan tovább? Tettük fel a kérdést mindannyian. Mivel a GPS továbbra is arra mutatta az utat, hát mentünk tovább rajta. Kiértünk Zakopane fölé, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a hegyekre. Meg is álltunk pár kép erejéig, majd egy sípályán kezdtünk ereszkedni vissza Zakopanéba. Innen már csak 200 m volt a célig, azaz a szállásunkig a Willa Antalowka vendégházig.

Végre megérkeztünk!

A bejelentkezés nagyon simán ment, a tulajdonos hölgy a személyigazolványom felmutatása után már is mutatta a szobáinkat. Ahogy kipakoltunk neki álltunk eltervezni a másnapi programot. Választásunk a Morskie-Oko tóra valamint a Tengerszemcsúcsra esett. A szüleim a kislányommal feljönnek a tóig velünk, ott maradnak, mi pedig megmásszuk a feleségemmel a Tengerszemcsúcsot.

Morskie-Oko

 

Írány a Morskie-Oko és a Tengerszemcsúcs

 

Másnap reggeli után elindultunk a tervezett helyre. A hegy aljáig autóval mentünk, mivel a szállásunktól nagyon messze volt a Morskie-Oko. A hegy aljánál leparkoltunk, majd pár kilométer megtétele után elértünk a lengyel Magas-Tátra Nemzeti Park bejáratáig. Itt megvettük a napi belépőt, majd lovaskocsira szálltunk, ami felvitt majdnem a tóig. 

A tónál a kislányom elkezdett játszani, mi a feleségemmel meg elindultunk a Tengerszem-csúcsot meghódítani.  A túra eleje viszonylag lankásabb volt, de egy idő után már a szikla oldalába kifeszített láncokon kellett mászni felfele. Nagyon nehéz terep volt, de a feleségem kitartásának köszönhetően feljutottunk a csúcsra. Mielőtt bárkiben felmerülne, hogy én a nagy hegymászó nem tartottam volna ki, hadd szögezzem le, hogy a kitartásommal nem volt baj, csak a feleségem miatt aggódtam egy kicsit, hogy fel bír-e jönni, hisz nagyon kemény kar és lábizom szükséges egy ilyen mászáshoz, és megcsinálta. Nagyon büszke vagyok rá. A csúcson meseszép látvány fogadott. Az, amit kiskorom óta szeretek és amit a saját világomnak tartok. Lehet lesz köztetek, aki megkövez érte, de számomra ez az igazi világ, nem az Eiffel-torony teteje (voltam ott is). Ezt ugyanis a természet alkotta, nem az ember és bárki mond bármit, a legszebb az, amit a természet alkot, de persze ízlések és pofonok.

Tengerszemcsúcson

Nagyon kemény túra volt, mire leértünk a hegyről, besötétedett, így az utolsó kilométereket már a sötétben kellett megtennünk, de megérte.

 

Gubalówka

 

A következő napra egy könnyebb túrát iktattunk be. Ezen a napon a Gubalówkára mentünk fel. Ez a tető Zakopane fölött helyezkedik el és csodálatos kilátás nyílik innen a hegyekre.

Ezen a tetőn az út mentén rengeteg árus van, így itt egy-két vásárfiát is vettünk magunknak. Megkóstoltuk a lengyel söröket is, ami kellemes csalódás volt, ugyanis eddig nem ittunk még lengyel sört. Ittunk Kasztelant, Tatrat és Zubr-ot is, mindegyik elég erős 6% körüli alkoholtartalmú és ízletesek. Vettünk otthonra kóstolónak áfonya-és rózsalekvárt is. A kislányom meg egy nagyot lovagolt egy pónilovon.

Lovagolni nagyon szeretünk! Gubalówka

Eljött a hazaindulás napja. El kellett búcsúznunk Zakopanétól, de nem végleg, még jönni fogunk.

Viszlát Zakopane! Viszlát Tátra! Nemsokára újra jövünk!

Értékeld a bejegyzést

Értékeléshez be kell jelentkezni.

10 vélemény

A bejegyzést írta

Mihály István Bemutatkozóm

2018 óta travelutioner

Keress fel elérhetőségeim valamelyikén

Értékelés

Értékelj a profil oldalamon

18 vélemény

11 Hozzászólás

Szólj hozzá a bejegyzéshez

Hozzászóláshoz jelentkezz be ezek valamelyikével:

Facebook Google
×