Utazási élménybeszámoló

Egy gyerekkori álom valóra vált-első látogatásom Olaszországba!

Egy gyerekkori álom valóra vált!

Fontos tudnivaló, hogy Olaszországba eljutni gyerekkori vágyam volt. Általános iskolás fogalmazásaim mind Olaszországról szóltak, ezekre természetesen mindig ötöst kaptam. Sokszor megkérdezték a tanárnénik, hogy ott nyaraltunk e a családdal, mert annyira élethűek voltak a „beszámolóim”. Egyszerűen csak zsigerből vágytam oda. Az élet sajnos nem adta meg, hogy ezt megtapasztaljam….2018. október 13.-ig.

Október 15.-e a kapcsolatunk évfordulója, és sejtettem, sőt szinte tudtam, hogy menni fogunk valahova. 12.-én este be kellett pakolnom a bőröndbe. Kérdeztem, hogy mennyi időre pakoljak és mit, mert ugye nem mindegy, hogy túrázni megyünk vagy valami kipucolós helyre. Azt mondta kényelmes ruhát tegyek….nagyon szegényes támpont ez egy nőnek, aki azt se tudja hány napra pakoljon a kiszámíthatatlan őszi időjárásban. Reméltem, hogy hááátha Olaszország lesz, de mivel előző nap autópálya matricát vettünk és tele tankoltuk az autót, ráadásul Debrecenből megy repülőjárat Itáliába és úgy nem indokolt se a matrica se a tele tank, így elengedtem ezt. Az M3 autópályán Pest előtt Vecsésnél letértünk az útról, hiába kérdeztem a páromat, ő csak mosolygott. Aztán mikor megálltunk a budapesti Liszt Ferenc  Repülőtér parkolójában, egyértelművé vált, hogy mi bizony repülünk valahova. Az úticélt nem, csak az indulás időpontját sikerült nagy nehezen megtudnom: 11:40. Alig vártam, hogy beérjünk a terminálba és megnézzem a járat időpontokat. 11:40 RÓMA!!!! Egyszerűen elsírtam magam. Végre Olaszországba megyek! Pont a párommal, pont az évfordulónkon. Egyszerűen tökéletes. 

Indulás

A Wizz Air légitársaság egyik járatával mentünk.  Láthattam a gépből ahogy elérjük az olasz határt. Csipkézett hegycsúcsok, dombok, völgyek, tavak…a csodálatos Itália, szinte elállt a lélegzetem is! A másfél órás út végén a Róma melletti Fiumicino repülőtéren szálltunk le. Autóbusszal jutottunk el a Termini állomásig. Innen pár perces sétára volt a négycsillagos Champagne Hotel, ahol megszálltunk. Mivel koradélután volt, gyorsan átöltöztünk, felfrissítettük magunkat és indultunk is a történelmi belvárosba, ami a hoteltől gyalog kényelmesen elérhető volt. Imádtam, hogy mindenki olaszul beszél körülöttem és, hogy olyan utakon és utcákban sétálhatok, melyek évezredes emlékeket őriznek. A múlt és jelen keveredett. Habár október közepe volt, nagyon kellemes 25 fok tette kellemessé az ott töltött napokat.

Szinte kötelező a Colosseum megtekintése, mégsem sprinteltünk ki annak irányába, inkább csak sétáltunk és csodáltuk a várost, a macskaköves utakat. Minden sarkon legalább 2 templom van. Az első két nap szinte mindegyikbe be is mentünk, harmadnapra már annyit láttunk, hogy nem tudtak újat mutatni. Mindegyik gyönyörűen díszített, impozáns és monumentális. Érdemes benézni, hogyha ellátogat ide az ember.

A Colosseum

Elértük sétánk közben a Piazza Venezia-t, ahol a Vittorio Emanuele II hatalmas épülete áll, mely egy hófehér márványból készült monumentális épület, amit a szabadságharc és a katonai dicsőségek emlékére állítottak. Az épületről csodálatos panoráma tárult elénk az Örök városról, vagy ahogy az olaszok mondják, a Cittá Eterná-ról. Éppen naplemente volt és az különös hangulatot adott az amúgy sem hétköznapi látványnak. Innen elsétáltunk a Forum Romanum (Foro Romano)-hoz. Az idő sajnos nem volt kegyes hozzá, de még 2000 év távlatából is szinte látja az ember milyenek voltak az oszlopok, az építmények, szinte látjuk a korabeli embereket ahogy vásárolnak a piacon, a gyerekeket ahogy szaladgálnak. 

Foro Romano
Vittorio Emanuele II

Innen már tényleg csak pár perces séta a Colosseum. Gyönyörű, ahogy az ódon, megrogyott, megkopott boltíves ablakain átsüt a lenyugvó nap fénye. Az ember itt is hallani véli a szekerek zaját, a tömeg kiáltását. Ezt tényleg csak az érzi, aki járt már ott. Olyan ez, mint egy időutazás. 

Másnap megtekintettük a Castel Sant'Angelo-t, vagyis az Angyalvárat, ami Hadrianus császár síremlékének épült a 2. században. Aztán átsétáltunk a gyönyörű Ponte Sant’Angelo hídon a Tevere folyón. 

Castel Sant Angelo

Elsétáltunk a Vatikánba is (https://www.vaticannews.va/hu/faq.html). A Szent Péter-bazilikába is bementünk. Fizetni nem kellett érte, csak egy ellenőrző kapun keresztül tudtunk bejutni. A bazilika belül valami hihetetlen gyönyörű! Míves, aranyozott oszlopok, színes ólomkristály üvegek, több száz éves freskók, márványpadló és megannyi titok amit a falak őriznek. Az emberben egyszerre van csodálat és kérdések özöne. A Vatikánból elindultunk megkeresni a Bocca della veritá-t, az Igazság száját. Sajnos a nyitvatartási idő akkorra lejárt, így csak egy kerítésen keresztül kívülről tudtuk megnézni a hazugokat lebuktató kőmaszkot. Ekkor már nagyon fáradtak voltunk, és ebben az állapotban messze voltunk még a szállásunktól. 

Megint Colosseum nézés, de minek?!

A visszafele úton pici kitérővel megint elfordultunk a Colosseumhoz, amit utoljára még meg kellett látogatnunk. Ekkor már nagyon fáradt voltam. András kérte, hogy menjünk már fel a dombra, onnan olyan szép a az este kivilágított Colosseum. Igen, persze…már a hátam közepére se kívántam felmászni a dombra, mikor kb 30 ezer lépés volt aznapra a lábaimban. De felmentem Andrással, mert azt szerette volna. Van a domb tetején egy kivágott fatörzs, odacsücsülve lehet gyönyörködni az ókori épületben. Természetesen egy fotós pár a beállított fényképezőjével beköltözött erre a fatörzsre, valamit exponáltak, ixponáltak….nagyon küzdöttek, hogy az épület be ne mozduljon és tökéletes legyen a felvételük. Mondtam, hogy menjünk már, láttuk újra a Colosseumot, a két nap alatt kb ötödjére, sok újat nem fog mutatni akkor se ha ráülünk a fatörzsre. Nagy nehezen elment a fotós csapat és elfoglalhattuk a helyünket ahonnan a legtökéletesebb a kilátás(??).  Aztán jött az, amire nem számítottam…András megkérdezte, hogy én tényleg el tudom képzelni vele az életem? Néztem rá, hogy mi baja, gondoltam biztos ő is fáradt, ha ilyeneket kérdez. Aztán a zsebébe nyúlt egy kis ékszerdobozért és megkérdezte, hogy lennék e a felesége. Na ott akkor a másodperc törtrésze alatt megvilágosodtam miért kellett nekünk visszajönni huszadjára lógó nyelvvel is, és kivárni a sorunkat a romantikus farönkre. Talán mondanom sem kell, hogy igent mondtam, nagyon-nagyon boldogan!!! 

Menyasszony letteeeeem!!!!

Ez a római kaland több szempontból is tökéletes volt, hiszen Olaszországba vágytam kb mióta az eszemet tudom, és pont életem szerelme, pont az évfordulónkon visz el oda teljes inkognitóban, és megfejeli azzal, hogy a világ legromantikusabb helyén kéri meg a kezem. Azt hiszem ez minden kislány és nő álma! Az enyém valóra is vált!

Értékeld a bejegyzést

Értékeléshez be kell jelentkezni.

6 vélemény

A bejegyzést írta

Juhász-Kalinka Ágnes Bemutatkozóm

2018 óta travelutioner

Keress fel elérhetőségeim valamelyikén

Értékelés

Értékelj a profil oldalamon

17 vélemény

2 Hozzászólás

Szólj hozzá a bejegyzéshez

Hozzászóláshoz jelentkezz be ezek valamelyikével:

Facebook Google
×