Személyes fejlődés

EGÉSZSÉG = VÁGYAK = VALÓSÁG

Hogyan is függ össze az álmom az egészségemmel?

Amikor az embereket megkérdezik, hogy mi a legfontosabb az életben, sokan azt válaszolják: az egészség. És miért? Mert ha egészség van, akkor minden van. Ebben mindannyian egyetértünk.

De ha azt kérdezzük, mi kell ahhoz, hogy egészségesek legyünk, akkor legtöbbször két választ kapunk. Az egyik, hogy kell hozzá pénz, mert drágák az egészséges élelmiszerek, vagy mert sportolni kell és az is pénzbe kerül. A másik válasz az, hogy kell hozzá szabad idő, mert a mozgás, sportolás időt vesz igénybe. Időnként előbukkan egy harmadik válasz is, hogy stresszmentesen kellene élni.

Igen ám, de ezek a válaszok valahogy nem igazi válaszok. Mintha valójában nem is tudnánk, mi kell az egészség fenntartásához. Ráadásul amikor valaki az egészséget tartja élete legfőbb céljának, vágyának, azt nem is vesszük komolyan, olyan, mint amikor azt kívánná, bárcsak világbéke lenne.

Nemrég hallgattam egy webináriumi felvételt arról, milyen összefüggés van a lélek, az agy és a szerveink/testünk között. És ekkor összeállt a kép.

Én már régóta elfogadom azt a nézetet, hogy a betegségeink lelki eredetűek. Sok orvos is elfogadja. A stressz elmélet is erről szól. A bennünk lévő konfliktusok (stressz), amiket megélünk nap mint nap, hatással vannak a szerveink működésére. De mik okoznak konfliktust, mitől leszünk stresszesek?

Vajon ki melyik szinten érzi magát?

Maslow szükséglet piramisát mindenki ismeri. Ezek azok a szükségletek, amiket az ember ha kielégít, akkor rendben van az élete. A piramis legalján azok a szükségletek szerepelnek, amelyek a túléléshez „szükségesek”. Mert ezek kielégítése nélkül nincs élet. Egyre feljebb haladva már olyan dolgokat találunk, amik már nem a puszta létezésünk feltételei, de ha az alatta lévők rendben vannak, akkor ezek kerülnek előtérbe. Már nem azzal vagyunk elfoglalva, hogy van-e mit enni-inni, hanem legyünk biztonságban, tartozzak valakihez/valakikhez, elfogadjanak, szeressenek, meg tudjam valósítani önmagam.

Nagyon találó az a megállapítás, miszerint mindenki a maga szintjén nyomorog. Nagyon nem mindegy, hogy a piramis melyik lépcsőfokán állunk, hiszen ettől függ, mi okoz nekünk konfliktust, mitől leszünk stresszesek, mitől félünk. Kell-e tartanom attól, hogy lesz-e mit ennem, kell-e tartanom attól, hogy nem lesz biztonságban az életem, kell-e tartanom attól, hogy kiközösítenek valahonnan, kell-e tartanom attól, hogy nem fogadnak el, nem fognak szeretni. Mindenkinek az a félelme, amelyik szinten éli az életét. Sajnos nagyon sokan a legalsón vannak. Nekik nem biztos, hogy az önbecsülés a legfontosabb.

De nézhetjük más szemszögből is. Mindenki arra vágyik, ami hiányzik az életéből. Amelyik szinten éli az életét, a vágyai, álmai is ezzel kapcsolatosak. De milyen érdekes? A piramis alja még szükséglet, viszont minél feljebb haladunk, annál inkább vágynak, álomnak hívjuk az ott szereplő szükségleteket. És az is látszik, hogy nem minden az anyagi javakról szól. Sőt. A közösséghez tartozás, az elismerés, az önmegvalósítás, a másoknak segítés, a több szabadidő (mert minőségi időt szeretnénk tölteni a családunkkal, ne rohanjon el mellettünk az élet, éljük meg a pillanatot, amire majd jó lesz visszaemlékezni, legyünk jelen a saját életünkben) szintén nagyon fontos. És lehet, hogy a lelkünknek ezek még fontosabbak. Nekem úgy tűnik, minél idősebbek leszünk, annál fontosabbak.

Egyszóval elég sok mindentől félhetünk, sok mindenre vágyakozhatunk. Ráadásul a félelmeinknek nem is kell, hogy valós dolgokon alapuljanak, elég, ha valamilyen helyzetet olyannak élünk meg, azt gondoljuk róla, hogy ez pont olyan, pl. mintha nem lenne mit enni, nem lennék biztonságban, nem szeretnének, stb. Mert az agyunk nem tud különbséget tenni elképzelt dolgok és a valóság között. Ha mi valamiről úgy érezzük, hogy úgy van, akkor az a testünknek azt jelzi, jelenti, hogy ez a valóság. (Gondoljunk egyszerűen egy régi kellemes emlékre, vagy éppen egy kellemetlen/nagyon rossz emlékre. És máris érezzük a testünkben, mintha most is abban a szituációban lennénk.)

Végülis a valós, vagy valósnak hitt konfliktusaink, amit attól érzünk, hogy a szükségleteink/vágyaink és a valóságunk/lehetőségeink köszönő viszonyban sincsenek egymással, az agyunkon keresztül hatnak a testünkre, az egészségünkre. A betegségek döntő többsége ebből a piramisként megrajzolható szükségletek/vágyak kontra valóság/lehetőség közötti feszültség miatt van. Itt és most nem az van, amit szeretnék, amire vágyakozom. Mondhatjuk úgy is, hogy az eszünk és a szívünk, vagy az egónk és a lelkünk közötti harc miatt.

És hogyan lehet ezektől a konfliktusoktól megszabadulni? Alapvetően két módon: vagy elfogadjuk a helyzetünket, vagy változtatunk rajta.

Az elfogadás nem a problémák szőnyeg alá söprését, beletörődést jelent. Az elfogadás megtanulása külön téma lehetne, de most az a fontos, hogy valós elfogadásról van szó, amikor az eszünk és a szívünk békét köt. Különben előáll a megbocsájtok de nem felejtek történet, amikor a látszólagos nyugalom mögött a lelkünk mélyen tovább háborog, fenntartva a konfliktust, stresszt.

Nézzük a másik megoldást: változtatunk. Hogyan? Félek. Sokba kerül? Fájni fog? Nem merem. Mit szólnak hozzá? Túl öreg vagyok. Túl fiatal vagyok. Jó ez így. A mi családunk már csak ilyen. Én nem vagyok olyan. Mi van, ha nem sikerül? Mi van, ha sikerül? Lusta vagyok. Nincs időm. Nem értek hozzá. A szomszédnak sem sikerült.

Lehet, hogy akarjuk a változást, de a sok felmerülő kérdés miatt megfutamodunk előle, mert változtatni nem is olyan egyszerű. Az nem jön magától, tenni kell érte. Leginkább a fejünkben lévő kérdéseket tisztázni. A látszólagos akadályok valódiak-e, vagy csak a fejünkben léteznek? Különben is mi a legrosszabb, ami történhet velünk, ha változtatunk? És ha az a legrosszabb megtörténik, abba belehalunk, vagy túléljük? Valószínűleg túléljük.

Szóval akkor elfogadunk vagy változtatunk? Melyiket válasszuk? Ki-ki vérmérséklete, előítélete, rugalmassága, nyitottsága, elszántsága szerint. Bármelyiket is választjuk, a lényeg, hogy a lelkünknek igazi megoldás legyen. Amiről elhiszi, hogy az a valóság, és nem csak becsapjuk önmagunkat. Mert ha békében, harmóniában élünk önmagunkkal és a világgal, azaz a szükségleteinket/álmainkat közelítjük a valóságunkhoz, cserébe egészségesek leszünk!

Tetszett a cikk? Kérlek, értékeld: https://forms.gle/z6FFYjV2xoEiYVwf7

A változtatáshoz pedig ismerek egy remek eszközt, kattints lejjebb és olvasd el!

https://travelution.me/post/mmogor/amikor-valtani-szeretnel-de-nem-tudod-mihez-kezdj

 

Értékeld a bejegyzést

Értékeléshez be kell jelentkezni.

0 vélemény

A bejegyzést írta

Mógor Marianna Bemutatkozóm

2018 óta travelutioner

Keress fel elérhetőségeim valamelyikén

Értékelés

Értékelj a profil oldalamon

5 vélemény

0 Hozzászólás

Szólj hozzá a bejegyzéshez

Hozzászóláshoz jelentkezz be ezek valamelyikével:

Facebook Google
×