Utazási élménybeszámoló

Brazília a hit, az öröm és a szegénység földje 4. - A lepratelep

A társadalom kitaszítottjai között – Colônia Santo Antonio do Prata, a lepratelep

 

Bel

A Colonia Santo Antonio do Prata fő temploma, mellette a telep elhagyott iskolája, ma mindennapos bűncselekmények helyszíne

ém központjától 110 km-re van egy kis falu, az elfeledettek és kitaszítottak falva. Több mint 80 éve kizárólag leprások lakják. Lepra, a számunkra ismeretlen betegség, melyből csupán Brazíliában évente 40 000 új esetet regisztrálnak. Egyike azon betegségeknek, amely a legjobban rémítette minden idők emberét. A leprásokat évszázadokon keresztül a civilizációtól, a többi embertől távol eső helyekre, a szenvedés és a nyomorúság helyeire zárták. E betegség egész Brazíliában előfordul. Különösen az ország északi részén jelentős, ahol az éghajlati viszonyok segítik az elterjedését, de mindenütt jelen van, ahol szegénység és nyomor van és hiányzik a megfelelő higiénia. A lepráról szóló alább leírt ismereteim a telep orvosától és az ott élő emberek elbeszéléseiből származnak. A Colonia Santo Antonio da Prata-ra egy barátom útján és kíséretében jutottam el.

A lepra  

A betegséget a Hansen-baktérium okozza, mely a bőrt és a központi idegrendszert támadja meg, de károsítja a belső szerveket is, mint például a májat, valamint a szemet. A lappangási idő 3-5 év között van. A betegség első jele a bőrön megjelenő vörös vagy fehér foltok. Dagadt mandula, kelések, izomgyöngeség, ízületi fájdalmak főleg a könyökben szintén tünetek lehetnek. A betegség előrehaladtával a foltok száma és mérete nőhet, az orr, az ujjak deformálódnak, bizonyos mozdulatok akadályozottak, a talp érzéketlenné válik. Mindez azért, mert az idegrendszer ezeken a területeken elvesztette érzékenységét.

Leprás betegek

A betegség megállapítása érzékenységvizsgálattal történik. Az ujjbegyet érintik különböző erősségű és anyagú tűkkel. A bőr lepra esetén érzéketlen. Az időben felismert betegség gyógyítható. Amikor feltűnőek az elváltozások, már nincs gyógyulás. Ilyen tünetek például a vakság. Nem érzi a beteg, amikor elhagyja a papucsát. Nem érzi, nem veszi észre, hogy a talpán fekély nő. A lábszáron is fekete fekély keletkezik, a bőr az egész testen sötétebb lesz. Az ujjak leesnek, a kézfej megdagad, folyadék gyülemlik fel benne, amputálni kell, mert nincs vérkeringés.  

Nem minden lepra fertőz. Négy típusából csupán az egyik típus fertőző. A betegség továbbadása a légzőszervek útján történik. A vizsgálatok szerint a paraziták 95%-a már az első kezelés során elpusztul, és már képtelen arra, hogy továbbadja a betegséget. Azonban nem szabad elfelejteni a megfelelő higiénia megtartását és a gyakori kézmosást.  

A lepratelep története

Frei Carlos, az alapító háza

A 19. század végén nagyszámban érkeztek olasz ferences misszionáriusok az Amazonas folyó menti indiánok evangelizálására. Ezek egyike, Frei Carlos alapította meg a Colônia São Antonio do Prata-t, ahol először indiánokkal foglalkoztak. Iskolát építettek számukra és többet között földművelést tanítottak nekik.  A telepet néhány év múlva az állam zárt leprateleppé nyilvánította.  Se ki, se bejárás nem volt.  A hozzátartozók sok esetben a telepet körülvevő fal külső oldalán építettek maguknak házat, és szeretetteikkel a falon keresztül kommunikáltak. A Prata saját közigazgatással, pénzzel és még börtönnel is rendelkezett. Rend és fegyelem volt. Este 10 óra után nem lehetett az utcára kimenni. Minden beteg fehér ruhát viselt, amit az ott szolgálatot teljesítő nővérek varrtak számukra. A leprára 1982-ig nem volt gyógyszer. Amikor a leprás szülőknek gyermeke született rövidesen elválasztották, és a gyermekeket Belémbe, egy a leprás szülök gyermekei számára alapított nevelőintézetbe vitték. Azt, hogy milyen embertelen bánásmódot szenvedtek el azok a szegény gyermekek, azt már nem is merem leírni. Egész életükön át magukkal hordozzák az ott szerzett traumák nyomait.  

A gyerekek 1982-ben térhettek vissza, amikor a lepra elleni gyógyszer már mindenki számára elérhetővé vált. Ezzel egyidőben a telep zártságát is megszüntették. Nehéz volt ez a visszatérés mind a szülök, mind a gyermekek számára. A szülők nem igazán tudtak a gyermekeikkel mit kezdeni, és a gyermekek is inkább a Prata-n dolgozó nővérekhez húztak, mert az intézetben is nővérek gondjaira voltak bízva.  Ezek a ma már felnőtt gyermekek szinte kivétel nélkül súlyos mentális problémákkal küszködnek. Tanulási nehézségek miatt az iskolát nem tudták befejezni, és képtelenek az egészséges férfi-nő kapcsolatra.

Az élet a Pratán ma

A Pratán a probléma komplex. Nincs tiszta víz, nincs kiépített vízvezetékrendszer. A lakosság a falut átszelő, ma már meglehetősen szennyezett folyóra jár fürödni, ebből isznak, ebben fürödnek és ezzel főznek.

Szennyezett folyóban ruhát mosó nő

Nincs munka. Állandó munkahelye csak a betegpavilonok alkalmazottainak és a tanároknak van. Működik néhány mini bolt és valamivel több kocsma a telepen. Nincs pénz. A betegeknek az állam ad egy kevés pénzbeni támogatást. Szívfacsaró látvány gyermekeken látni a betegség tüneteit, tudva, hogy a szülők nem részesítik őket az amúgy ingyenes kezelésben, hisz akkor megszűnne a biztos jövedelemforrás. Ezek a gyermekek nagyon szomorú, de menthetetlenek.  

A lakosság általános jövedelemforrása a kábítószer-kereskedelem. A Prata ugyanis nemzetközi kábítószer-elosztó hely. A napközben csendes utcák sötétedés után megtelnek „élettel”.  Alkohol, kábítószer, a kocsmákban ordít a hangos gépzene. A gyermekprostitúció általános és elfogadott. Tizenéves lányok éjszakánként bejárnak a leprától eltorzult betegekhez saját magukat bocsátva áruba, hogy egy kis pénzhez jussanak. Nem megbotránkoztató, ha egy lány még nincs harminc éves és nagymama.

Állandó orvos nincs, csak heti két alkalommal. Ha lenne is, nincs pénz kiváltani a receptet.  

A nyomorúság ellenére a lakosság nem akar a közeli városokba költözni az őket érő diszkrimináció miatt. Ha egy fiatal mégis továbbtanulásra szánja magát, vagy rendes munkahelyet szeretne, számolnia kell az elutasítással és megbélyegzéssel, mert leprás leszármazottja.

A telepen ma is nővérek dolgoznak, akik megpróbálják az iskola után vagy helyett az utcán tengődő fiatalokat, gyermekeket behozni az utcáról, hacsak néhány órára is kiemelni őket a mindennapi nyomorúságból, segíteni őket a tanulásban, fejleszteni képességeiket, látókörüket, új, érdekes dolgokat mutatni nekik, hogy jobb jövőt akarjanak. A nővérek tevékenysége egyben hitre nevelés is, a vallásos programokban való aktív részvététellel Isten és a templom felé irányítani őket.

Jó útra tért lányok. Folyton a nővérek körül sündörögnek

A városoktól távol eső területeken az iskolai oktatás színvonala amúgy is alacsony, a Pratán még annál gyengébb. Nem ritka, hogy 3-4. osztályos gyerekek nem tudnak írni és olvasni, nincs kifejezőkészségük, és képzelőerejük. A délutáni programba gitároktatás, sport, játek is belefér. A veteményes kert közös megművelése után a zöldségeket és gyümölcsöket a gyerekek fogyasztják el.  

A Pratán a nagy szegénység miatt a legtöbb gyermek alultáplált, a mindennapi táplálék nemegyszer a még zöld és íztelen mangó megsózva. Ezért mind a délelőtti, mind a délutáni foglalkozások ideje alatt tízóraival és uzsonnával látják el a gyerekeket, hogy legalább a nap folyamán egyszer jóllakjanak. A Pratan-n a gyermekek nemkívántak. A nyomorúság miatt a szülőknek csak teher a gyermek, mert nem tudják eltartani. Legtöbbjüknek nincs tapasztalata a szülői szeretetről, az igazi családról. Gyakori, hogy az anya 8-10 gyermeke mind más apától van. Nem ritka, hogy a gyerekek értetlenül fogadják a dicsérő szót: „Nekem még ezt soha nem mondták.”

 

Nehéz. Nehéz az ott lakóknak, nehéz az őket gondozóknak, gyámolítóknak. Nehéz a látogatóknak. Az itt végzett tevékenység valódi szolgálat, mely természetfeletti erőt kíván. Igazi misszió, amiért meg kell emelnünk a kalapunkat az itt szolgáló, életüket adó nővérek előtt!

 

Értékeld a bejegyzést

Értékeléshez be kell jelentkezni.

0 vélemény

A bejegyzést írta

Kertészné Martonosi Éva Bemutatkozóm

2020 óta travelutioner

Keress fel elérhetőségeim valamelyikén

Értékelés

Értékelj a profil oldalamon

0 vélemény

0 Hozzászólás

Szólj hozzá a bejegyzéshez

Hozzászóláshoz jelentkezz be ezek valamelyikével:

Facebook Google
×