Személyes fejlődés

Ne csak maradj talpon, hanem élj és legyél szabad ember

Egy módszer koronavírus idejére sőt még azon túl is, avagy tedd meg az első lépésed és kinyílik a világ előtted.
 

Az egész történet március 13-án kezdődött mikor útnak indultunk a Francia Alpok egyik népszerű síterep felé! Azon biztos információ birtokában tettük, hogy tudtuk, a megrendelt szolgáltatások a rendelkezésünkre állnak, és a Magyar Külügyminisztériumtól is biztosítottak minket, hogy utazásunkkal semmilyen hatályos rendelkezést nem sértünk. Akkor irány Paradiski. A  hegyeshalmi határátlépéskor minden zökkenő mentesen zajlott, ugyan úgy mint az osztrák - svájci,  és a svájci - francia határon, tehát minden gond nélkül jutottunk el úti célunkig. A szállás és a síbérlet átvételével is minden rendben volt, már nagyon vártuk a síelést! Reggel korán keltünk, mert szerettünk volna már pályanyitáskor a liftnél lenni. Vakító napfény, frissen ratrakolt pálya, minden készen állt egy tökéletes naphoz. Amikor odaértünk a felvonó még nem üzemelt. Rövid várakozás után kaptuk az információt, hogy se a lift, se a pályarendszer, nem nyit ki. Szomorúan vettük tudomásul és vissza indultunk az apartman házba, hogy kiderítsük mi történik. A recepción tájékoztattak minket arról, hogy a francia miniszterelnök előző esti rendelkezése alapján Franciaország minden síterepét be kell zárni, és a szállást is el kell hagyni. Természetes logó orral kezdtünk el pakolni. Addigra már az az információ is eljutott hozzánk, hogy a sípályák mellett az összes kiszolgáló egységet büfét, hüttét sőt még a souvenireket árusító üzleteket is bezárták. Nem volt mit tenni útnak indultunk haza. Útközben, hogy a csalódottságunkat kicsit csökkentsük megálltunk a gyönyörű Annecy tó partján egy rövid sétára és néhány fényképet elkészíteni. Ezután már más nem maradt hátra mint az előtte egy nappal már megtett útvonalon hazajönni. Még a hazaérkezés előtt a magyar határnál megkaptuk a papírt a 2 hét karanténról. Az alábbi gondolatok ebben az időszakban születtek.

Gyakorlatilag teljesen elszigetelődtem ebben a két hétben. Ha kommunikáltam is azt leginkább csak a családtagjaimmal és 1-2 nagyon szoros barátommal tettem. Másokkal szinte csak írásban értekeztünk, ami máskor nem jellemző rám , mert mindenkivel telefonon, vagy ha lehet személyesen beszélek. Természetesen már korábban csatlakoztam az on-line világhoz, de eddig valahogy kerültem. Egészen idáig, hiszen most így működik minden. A kérdés jogosan merül fel: jól van ez így? Talán így is úgy is eljött volna ennek az ideje csak nem most és nem ilyen hirtelen.  De most ezt van, ehhez kell alkalmazkodni, és ebben kell fejlődnie mindenkinek aki lépést akar tartani. Előbb utóbb ez is rutin lesz  és utána lehet megint újat tanulni.

Szerintem ez a jelenlegi  helyzet is azt próbálja tudatni mindenkivel, ne legyél passzív, keresd az utat, „építkezz”!

Ha nem vagy elég kreatív, akkor a saját esélyeidet játszod el. A legtöbb ember csak vár és vár, aztán majd csak lesz valahogy. Ez nem a jó választás, ez nem a jó út.  Katasztrófák eddig is voltak, vannak, és hát lesznek is. Pár héttel ezelőtt minden rendben volt, a dolgok mentek a saját megszokott módjukon a világban. És egyszer csak jön ez a jelenlegi helyzet, és tele van megoldandó feladatokkal. És hogy tudod ezeket az új feladatokat megoldani?  A jó megoldás  a változás, mert különben nincs felemelkedés, nincs új lehetőséged. Folyamatos változásban vagyunk, a változás az ami most a fejlődést, az új lehetőséget és ezzel együtt az új utat jelenti.

1)Az idegenforgalomban dolgozóként az elsők között vesztettem el a munkámat. Azt gondolom, hogy ez a jelenlegi helyzetben bárkivel előfordulhat. De egyáltalán nem mindegy hogy reagálunk. Szerintem jó ötlet, és ezt tartom én is szem előtt:  nem a problémára koncentrálsz, hanem megoldást keresel. Nem tudhatjuk mikor lesz ennek vége, de az biztos, hogy amikor vége lesz, akkor minden más lesz. Ezzel kapcsolatban bennem is sok kérdés merül fel. Folyamatosan leírom az ötleteimet, és próbálom azokat megvalósítani. Célokat fogalmazok meg, és ezzel elhiszem magamnak sőt tudatosítom, hogy van dolgom, és nyugodt maradok.  Felelős vagyok, cselekvőképes vagyok tehát a legjobb amit tehetek hogy megoldásokat keresek.

2) Miután beláttam, hogy tudom a legjobb megoldást megtalálni azonnal bele is fogtam. Nekiálltam összeírni, mi van a "raktáraimban" mi az amit eddig felhalmoztam, de nem is figyeltem rá. És itt most nyilván nem arra gondolok, hogy a helyzet kialakulása óta mennyi lisztet, cukrot vagy egyéb tartós élelmiszert halmoztam fel,  vagy éppen mi van a hűtőmben, hanem arra, hogy  mérjem fel a „terepet”. Mi is a kialakult helyzetem? Milyen eszközök állnak  a rendelkezésemre? Mik is az elképzeléseim, a terveim, a céljaim? Az utazási iroda ahol dolgoztam már nem foglalkoztat.  Az edzések amiket korábban tartottam most nem jelentenek megoldást hisz az összes uszoda és sport centrum bezárt, tanítani legkorábban is csak a következő tanévtől tudnék visszamenni. Aggódom. Miből élek majd? Honnan lesz bevételem? Egyértelmű a válasz ami maga a megoldás is! Kigondolni sürgősen valamit!!!

3) Ez a mostani helyzet Mindenki számára ismeretlen. Ha szülő vagy egyszerre vagy Anya vagy Apa,  feleség vagy férj,  háziasszony, home officeban dolgozó munkatárs, a család szakácsa, és egyben a bejárónője is. Sőt ha kell te vagy a gyerekek barátja, játszó vagy éppen edzőtársa egyszóval minden.  Le a kalappal előtted.!  Tudod mit kell tenned ebben a kiélezett helyzetben szülőként, de hol marad a munkahely, a bevétel? Van időd ezzel még a család mellett is foglalkozni? Szándékosan nem olvasok híreket, mert abban biztos vagyok, hogy a pánik nem segít. Tiszta fejjel túl kell lépni ezen a jelenlegi állapoton és menni előre! Úgy kell viselkedni mint egy sakkozó, aki kitalálja az ellenfél következő lépését. Előzd meg a körülményeket! A legjobb amit tehetsz, hogy megnézed mit tudsz „főzni” a meglévő  alapanyagaidból! Itt az idő használni őket. Fontos, hogy legyél rugalmas, kreatív, maradj higgadt és türelmes járj nyitott szemmel és jönni fognak az ötletek.

Én is ezt tettem és már bele is fogtam azt online tér meghódításába. Igen, most gondolhatod, hogy milyen szerencsés vagyok, de tudom, Te is az lehetsz, csak el kell indulni az úton! Mindig az első lépés a legnehezebb és mindig volt, van, és lesz is veszteség. Ezt sajnos mindenkinek el kell fogadnia, és mindenkinek hinnie kell magában, illetve abban, hogy a nehézségben mindig ott van a győzelem! Azt érzed, nem jut eszedbe semmi?  Akkor az én javaslatom a következő: Mérd fel a készleteidet, és abból „főzd ki”, hogyan akarsz tovább élni! Higgy magadban és bizz abban, hogy nagyon sok lehetőség van, de csak Te tudod, mit szeretnél, a döntéseidet Neked kell meghoznod, hiszen most a Te alapanyagaidból főzünk!

Ha van kérdésed, szívesen segítek, mert nekem ezek a módszerek beváltak.

Keress bátran!

 

Lombos Eszter

Értékeld a bejegyzést

Értékeléshez be kell jelentkezni.

0 vélemény

A bejegyzést írta

Lombos Eszter Bemutatkozóm

2019 óta travelutioner

Keress fel elérhetőségeim valamelyikén

Értékelés

Értékelj a profil oldalamon

1 vélemény

0 Hozzászólás

Szólj hozzá a bejegyzéshez

Hozzászóláshoz jelentkezz be ezek valamelyikével:

Facebook Google
×