Utazási élménybeszámoló

A Nap Szigete - Rodosz

A Nap Szigete. Az ősi görögök ezzel a névvel illették Rodoszt, aki a mitológia szerint egy gyönyörű nimfa volt és  örökre rabul ejtette Héliosz napisten szívét.

A rodoszi utazás ötlete abból indult ki, hogy a legtöbb Földközi-tenger mentén lévő országban legalább kétszer jártam, míg Görögországban viszont csak egyszer, gyerekként.

Szerettem volna Rodoszra eljutni és akkoriban sajnos még keveset tudtam a görögök modern kultúrájáról. 

Két órás repülőút után megérkeztünk a Rodosz-Diagórasz Nemzetközi Repülőtérre. A csoportvezető/idegenvezető hölgy, Orsi széles mosollyal az arcán üdvözölt minden utazót. Mi a sziget fővárosától nem messze, Kalithea részen a Princess Flora nevezetű hotelben szálltunk meg teljes ellátással.

Az első napon felfedeztük a környező tengerpartokat, éttermeket és szórakozási lehetőségeket, továbbá befizettünk fakultatív programokra. 

Egyik ilyen programunk buszos kirándulás volt a sziget körül, első megállónk Lindos, az ősi fellegvár volt. A város nagy hatást gyakorolt rám különleges atmoszférájával, szűk utcáival és a kultúrára jellemző fehér házaival. Dombra épült, így az utcácskák is javarészt felfele vezetnek. Rengeteg étterem, ajándékbolt, ruhabolt és ékszerbolt található egymás hegyén hátán. Ha az ember szemfüles és türelmes, saját készítésű különlegességeket bőven talál. Személyes kedvenceim - ha tetszik hobbim - a festmények gyűjtése. Bárhol járok mindig veszek, leginkább olyan művészektől akik ott helyben is éppen festenek, amikor vásárolok tőlük. Percekig tudom nézni, ahogy elmélyülten alkotnak.

A város legmagasabb pontján található a mínószi civilizáció által épített Akropolisz, Athéné Istennő temploma.  Gyalogosan és szamár háton is fel lehetett jutni, mi az előbbit választottuk. Fárasztó volt a nagy hőségben, de mindenképp megérte, ugyanis az úton fölfelé helyi árusokkal találkoztunk. Saját készítésű agyag edényeket és kárpitokat lehetett kapni, valamint természetesen olíva bogyóból készült termékeket.

A rövid, kitartó sétánk meghozta gyümölcsét, lélegzetelállító látvány tárul az ember elé az Akropoliszon. Az ősi templomból az alapzat, a bejárat oszlopai és a lépcső maradt meg, de még így is impozáns építmény. 

Az észak oldalon egy gyönyörű öböl található, a Szent Pál öböl. A történet szerint maga Szent Pál apostol érkezett meg ide kr.e. 51-ben hittérítői céllal.

A kirándulás második állomása egy kietlen puszta kellős közepén álló agyag műhely volt. Generációk óta ugyanaz a család birtokolja. Szívderítő volt látni, ahogy a mester gyerekei is szobrokat és edényeket formáznak és a saját stílusukban díszítik ki. Az agyag készítésének művészetét mutatták be nekünk, majd a látogatás végén be is lehetett vásárolni a remekművekből.

Újra útnak indultunk, ezúttal többet utaztunk. Igazán ekkor lehetett megismerni Rodosz valódi szépségét. A kopár, sziklás, homokos területeket olajfa ligetek taglalják, amelyek roskadoznak az olívától. A leanderek és aloék bokrokban nőnek a kis településeken belül, a szigetet behálózó uat viszont szinte a semmiben haladnak. A tenger kékjének és a sziget kopárságának kontrasztja magával ragadja az embert. 

A Pillangók völgye Rodosz egyik rejtett kincse, talán a leghíresebb látnivaló. Rodosz szubtrópusi időjárásához képest a völgyben kellemes 25-28 fok van. Páradús a környezet a kis patakoknak, vízeséseknek köszönhetően, így itt is gondoskodni kell a megfelelő folyadékbevitelről. A hely az itt élő csíkos medvelepkékről kapta a nevét, akiknek párzási időszaka júliustól augusztusig tart. Ebben az időszakban százezrével vannak jelen a völgyben, a fák törzsén, sziklákon és vízesések mögött pihennek. 

Összecsukott állapotban a szárnyuk sötétbarna, majd mikor felröppennek vörös, barna, fekete és fehér csíkos belső felületét is megcsodálhatjuk. Rendkívül érzékenyek a zajokra, így illik csendben gyönyörködni az ők és a táj szépségében! 

A buszút során számos gyönyörű tájat, templomot és falvakat volt szerencsénk látni, mindezt egy magyar, de Görögországban tanult és életvitelszerűen ott élő hölgy idegenvezetésével, aki helyi szokásokkal és ókori történetekkel tette gazdagabbá a napunkat.

A sziget fővárosa ugyancsak a Rodosz nevet viseli. Kr.e. 408-ban alapították, azóta viseli a fővárosi címet. Autóval, tömegközlekedéssel és taxival is megközelíthető. A taxis utazás külön élménynek bizonyult számunkra, ugyanis úgy kell leinteni a taxit, hogy kvázi kilép elé az ember. Szerencsére a rodosziak vezetési stílusa tükrözi az életritmusukat, így bátran le lehet inteni azt a járművet, amelynek a tetején világít a taxis lámpa. Kallitheától körülbelül 20 km-re van a főváros, az ár pedig átszámítva 3500 ft taxival. Egyik ismerősöm a 20 évvel ezelőtti nászútján is pontosan ennyit fizetett.  

A főváros hangulatán érződik a keleti szomszédok hatása. Igazi török bazár jellegű az óváros rész, rengeteg étteremmel és koktélbárral. 

Az utcán zenészek biztosítják a görög hangulatot és sok szabadtéri koncertet is tartanak. Itt sokkal több helyi különlegességet lehet vásárolni, ráadásul az árak között sincsen nagy különbség. Az árusok is követik a török imázst, sokan próbálnak becsalogatni a boltokba, bár sokkal szelídebb módon, mint a török szomszédok.

Az óváros kikötője körbeveszi a várfalat. Kisebb vitorlások és csónakok vannak nagyrészt, jachtot ritkábban látni az alacsony vízszint miatt. 

A várfal rendszere összetett, nem egyszerű tájékozódni, ugyanis a legtöbb utcának még neve sincs. A kikötőben található a taxis állomás, ahol megtöltik a taxikat utasokkal, gyakran több címet érintve. Ez megkönnyíti a városból való kijutást. 

A rodoszi utazásom legcsodálatosabb része Symi és Halki szigetek látogatása volt, ezekről viszont külön blogokban számolok be a sok élmény végett! ;) 

Értékeld a bejegyzést

Értékeléshez be kell jelentkezni.

1 vélemény

A bejegyzést írta

Kuli Barbara Bemutatkozóm

2018 óta travelutioner

Keress fel elérhetőségeim valamelyikén

Értékelés

Értékelj a profil oldalamon

12 vélemény

0 Hozzászólás

Szólj hozzá a bejegyzéshez

Hozzászóláshoz jelentkezz be ezek valamelyikével:

Facebook Google
×