Személyes fejlődés

saját fejlődésem, my personal development

Saját fejlődésem

Saját fejlődésem 1. - a jövő

Kedves érdeklődők!

Szeretettel köszöntelek benneteket oldalamon, engedjétek meg, hogy tegező formában szóljak hozzátok. Személyes találkozás esetén természetesen szívesen magázódok is, amennyiben beszélgetőpartnerem erre kér. Egyik alapelvem a kölcsönös udvariasság és tisztelet embertársainkkal, akár tegező, akár magázó formában.

Mint nyelvtanár évtizedek óta foglalkozok emberekkel és ahogy egyre jobban megismertem egyre több embert a pályám során, úgy ismertem meg egyre jobban saját magamat is. Ez egy természetes és hasznos folyamat, mely egész életemet végigkíséri.

Tanári pályám során mindig fontosnak tartottam, hogy különböző életkorú tanítványaimnak ne csak az adott nyelvet tanítsam meg, hanem motiváljam és inspiráljam is őket céljaik elérésében. Amikor úgy éreztem, hogy valakinek csökken a motivációja, akkor felráztam őt és továbblendítettem a holtponton. Ehhez időnként saját példákat hoztam, máskor pedig más emberek példáját.

Én magam rengeteget olvasok, tanulok és fejlődök. Igyekszem a nálam bölcsebb és tapasztaltabb emberek tudását felhasználni. Első lépésben a magam javára fordítom ezeket,hogy folyamatosan fejlődjön a személyiségem és egyre jobbá váljak. Második lépésben pedig továbbadom ezeket másoknak, hogy ők is tanulhassanak és profitáljanak belőle. Mivel tanító vagyok, az a feladatom, hogy én magam tanuljak, a megszerzett tudást pedig átadjam másoknak. Így tudok a leghatékonyabban segíteni sok embernek.

Azért fejtettem ezt ki a bevezetőmben, hogy értsétek, mikor és miért hozom fel majd más emberek példáit, gondolatait és mikor a sajátjaimat, amelyek lehetnek hasonlóak, vagy teljesen mások, mint a többieké, de ez nem is fontos. Az a fontos, hogy nektek valamilyen formában a hasznotokra váljon és a tudás birtokában valahol jobbá váljon a ti életetek.

Kezdjünk hát akkor neki! Rendhagyó módon nem a múlttal, hanem a jövővel kezdem. A múlt ismerete arra jó, hogy tanuljunk korábbi hibáinkból, erőt merítsünk korábbi eredményeinkből és persze másokéból is. A felhasznált tudást és tapasztalatokat pedig itt és most a jelenben tudjuk értékesíteni, hogy jobb jövőt teremtsünk. Ennél többet nem is érdemes a múlttal foglalkozni, mert itt a jelenben tudunk bármin is változtatni. Valószínűleg sok mindenen lehet és kell is, de erről majd később.

Ami a jövőt illeti, nekem van egy határozott jövőképem. Mint a bemutatkozásomban elmondtam, létre fogok hozni olyan magániskolát, vagy akár többet is, ahol bárki elsajátíthatja a számára szükséges és fontos ismereteket. Ismétlem, bárki, aki hajlandó tanulni és fejlődni. Ezért lesz ott a háttérben egy támogató magánalapítvány, mert ez az egésznek a lényege. Alapítvány nélkül ugyanis mindössze egy fizetős magániskola lennénk és csak a jól fizető rétegnek tudnánk biztosítani a tudást. Természetesen ez is hasznos lenne, én viszont nem tudnék a tükörbe nézni, ha a hátralevő életemet erre fordítanám. Mivel pedig szeretem, tisztelem és becsülöm önmagamat is, miként másokat is, továbbra is jó érzéssel szeretnék a tükörbe nézni. Azt gondolom, hogy a tudatlanság sok baj és szenvedés okozója, a tudás pedig megvédhet minket ezektől. Ehhez viszont a tudást a lehető legtöbb ember számára elérhetővé kell tenni.

Figyeljétek meg viszont a megfogalmazást: én nem létre SZERETNÉM hozni, hanem létre FOGOM hozni ezt a projektet! Tudom is, hogy hogyan. Természetesen sok pénz kell hozzá. Itt lesz fontos szerepe a Travelution közösségnek. Miért? Mert a Travelution egy egyébként gyorsan növekvő emberi közösség, amely a turisztikából profitál. A turisztika pedig hatalmas iparág, óriási profittal. Minél nagyobb a közösségünk, annál nagyobb szeletet tudunk magunknak kihasítani a világturizmus tortájából. Mi magyarok most végre nagyon jó helyzetben vagyunk, mert mi hoztuk létre és építjük hatalmasra a Travelution közösséget, ráadásul a mi kezünkben van a HDS online oktatási rendszer is. Ez már két ász, de jól kell játszanunk! Ha most jól játszunk, akkor sok tőkét be tudunk vonzani és azt jó dolgokra tudjuk fordítani. Én egész biztos, hogy ezt fogom tenni.

Egymagam viszont nem vagyok ehhez elegendő, ehhez rátok is szükség van. Nem kell feltétlenül nagy álmokkal rendelkeznetek, ha az a célotok, hogy saját és családotok életén akartok javítani, az is nagyszerű dolog. Ha közben pedig ezzel még egy másik nagyobb célt is támogattok, akkor az még jobb érzéssel tölthet el benneteket és még boldogabban élhetitek az életeteket.

Saját fejlődésem 2. - a kezdetek

Mi az, ami engem ennyire hajt ebbe az irányba? Sok-sok külső inspiráció és sok-sok átélt élmény. A tudásvágy mindig nagy volt bennem, az iskolai tankönyvek ezt nem mindig elégítették ki. Gyerekkoromban részben Jules Verne regényein nőttem fel, de szívesen olvastam a természetről, távoli földrészekről és a csillagászatról is. Állandóan a térképeket és atlaszokat bújtam és szívesen választottam volna ilyen életpályát is. Esélyem sem volt rá. A természettudományok egyik alapja, a matematika ugyanis nem volt az erősségem. Ennek persze megvolt az oka. Órán, ahol meg kellett volna értenem, túlságosan lefoglaltak a saját negatív gondolataim és tele voltam feszültséggel. Hogyan lehet egy 10-12 éves gyerek ilyen? Úgy, hogy családi okokból anyagi és lelki mélyszegénységbe kerültünk, amikor 9 éves lettem. Az addig megszokott kényelmes középosztálybeli életem hirtelen a mélybe zuhant, új cipőre és ruhára már ritkán tellett, a hús le-lekerült az étlapról, a szobámban pedig olyan hideg volt, hogy a konyhában kellett tanulnom. A gondolataim állandóan a pénz körül kezdtek forogni. A kis zsebpénzemet mindig félretettem, nem akartam semmire sem elkölteni. Elkezdtem tízévesen takarékoskodni és próbáltam valahogy pénzt csinálni. Persze gyerekfejjel. Például kimentem a szeméttelepre, összeszedtem a rossz gumiabroncsokat és öt kilométert toltam talicskán a MÉH telepre. Hát nem lettünk belőle gazdagok!

Sajnos eközben elkezdtek leromlani az emberi kapcsolataim is, elmaradtak a barátok, rokonok, én pedig bezárkóztam a magam világába. Egyik nagy hiba! A másik pedig az volt, hogy elkezdtek romlani a tanulmányi eredményeim és akkor még nem ismertem fel, hogy a kiváló tanulás lenne az egyetlen kitörési pontom. Persze mennyire legyen bölcs egy 10-12 éves gyerek?! Utólag most könnyű okosnak lenni.

A középiskolai éveimet vegyipari középiskolában töltöttem, bár sok érzékem nem volt hozzá, de csak ott volt hely. A szakmai órákat valahogy túléltem, viszont az érdeklődésem kezdett a humán tárgyak felé fordulni. Egyre jobban és könnyebben tanultam a történelmet, irodalmat, és az egyetlen idegen nyelvet, az oroszt.

Az érettségi éve újabb nagy megpróbáltatásokat hozott. Az akkori sorkatonai szolgálathoz tüdőszűrésen is részt kellett venni. Ez volt a szerencsém! A vizsgálatok egy hatalmas daganatot mutattak ki a mellkasomban. Akkor megfordult velem a világ. Az osztálytársaim az érettségivel voltak elfoglalva, én viszont elkezdtem a túlélésért küzdeni. Féltem ugyan a haláltól, de nagyon akartam élni! Valahol éreztem legbelül, hogy túl fogom élni és megfogadtam magamban, hogy akkor meg fogom változtatni az életemet és az élethez való hozzáállásomat. Kemény menet volt,de túléltem. A daganatot eltávolították, elkezdtem felépülni. Közben édesanyámat rohammentő vitte egy másik kórházba. Mélyvénás trombózis volt a diagnózis. Akkor én már tudtam járni, a friss műtéttel most én mentem be édesapám segítségével meglátogatni édesanyámat. Micsoda lelkierőt adott neki, hogy életben látott engem! Meg is gyógyult hamarosan!

Az élet bizony kemény tanítómester tud lenni és az ilyen tanításokat nem is felejtjük el. Én is észben tartottam és ígéretemhez híven elkezdtem fokról-fokra javítani az életemen. Először elkezdtem dolgozni romokban heverő emberi kapcsolataimon. Fontos, hogy a saját hozzáállásomon akartam változtatni, nem a többiekén. Aranyszabály! Bár akkoriban nem  tudtam semmit az önfejlesztésről, mégis önkéntelenül elkezdtem alkalmazni néhány fontos alapszabályt.

Akkor 18 évesen elkezdtem dolgozni, a postán kaptam munkát, mint pénztáros. A takarékosság már a véremben volt, a fizetésem nagy részét félretettem. Jó döntés volt, mert hamarosan nekem kellett kisegítenem édesanyámékat, hogy legyen mit enniük. Sikerült túljutni egy újabb válságon!

A postáról közben átkerültem a volt iskolámba, anyagbeszerző-raktárosi állást kaptam. Végre nem kellett két műszakban dolgoznom és több időm maradt az új szenvedélyemre. Méghozzá a tanulásra! Amit még gyermekként nem értettem meg, az most tudatosult bennem: a tanulás lehet a kitörési pontom! Nagy lendülettel belevetettem magam az idegen nyelvek tanulásába. Munka mellett párhuzamosan tanultam az angolt és a franciát, a fizetésemből jelentős részt forgattam vissza erre a célra.

Ekkor már egy nagy álom kezdett körvonalazódni bennem: otthagyni a raktárosi állást, bejutni egy egyetemre és diplomát szerezni! Tisztában voltam vele, hogy nekem az átlagnál jóval több erőfeszítésre lesz ehhez szükségem és úgy döntöttem, hogy megfizetem ezt az árat, bármekkora legyen is. Gyakorlatilag most már minden pénzemet és időmet a nyelvtanulásra fordítottam. Közben új távlatok kezdtek megnyílni előttem, egyre erőteljesebben fordultam az önfejlesztés, személyiségfejlesztés felé is. Tréningek során vettem részt, végre kulcsot kaptam ahhoz, hogy egyre hatékonyabban át tudjam formálni saját gondolkodásomat és hitrendszeremet és végre igazán a siker útjára léphessek.

Saját fejlődésem 3. - a siker útján

Megérte a befektetés! 1991-ben, 23 évesen felvettek a Miskolci Egyetem akkor induló angol nyelvtanári képzésére, méghozzá nappali tagozatra. Felmondtam a munkahelyemen és elköszöntem kollégáimtól. Mindenkivel nagyon jóban voltam és mindannyian szerettek engem. Volt, akivel könnyekkel a szemünkben búcsúztunk. Elmondták, hogy hiányozni fogok nekik, de induljak előre az utamon és ne nézzek vissza többé. Így tettem.

Az egyetemi éveim alatt mindig magasra tettem a lécet és feszesen tartottam a gyeplőt, az osztályzataimat jeles alá nem is igen engedtem. Volt olyan szigorlatom, ahol a négyes után visszamentem javítani az ötösért. Háromnegyed órás csata után a professzorok megadták és  jót nevettünk velük az egészen! Mivel angol nyelvtanári szakra jártam, közben gondoskodtam arról, hogy a francia nyelvtudásomat  is felhozzam magas szintre, ezért az egyetem mellett bőven forgattam bele időt, pénzt és energiát. Ezek a befektetések hamar és bőségesen megtérültek. Elkezdtem tanítani előbb az angolt, majd rá néhány évre a franciát és azóta, most már negyedszázada profitálok belőlük.

A több lábon állás elvét alkalmazva, belefogtam egy harmadik nyelvbe, a németbe is. Most már jóval több tapasztalattal tudatosan forgattam vissza a másik két nyelvből származó hasznom egy részét a németbe, mert tudtam, hogy több év elteltével az is profitot fog termelni. Így is lett, de az eredmény még engem is meglepett. Miután elkezdtem ezt is nagy lendülettel oktatni, az akkori jövedelmemet egy év alatt megdupláztam, úgy, hogy a német egy éven belül visszatermelte az addig belefektetett pénzt is. Megint megérte a befektetés!

Most már hosszú évek óta mindhárom nyelvet oktatom, sok-sok érdekes kaland és tapasztalat közepette. Voltak rövidebb időszakok, amikor magyart is tanítottam, francia, thaiföldi és kínai tanítványaimnak. Egy sor kínai tanítványomnak pedig németet tanítottam angolról, mivelhogy magyarul nem tudtak, én pedig nem beszélem a kínait. Akár belevághatnék ebbe is, de nem teszem. Ugyanis más dolgok kezdtek most már engem foglalkoztatni.

Sok mindenbe beleálltam már az életemben és sikerre is vittem azokat. Tizennyolc éves koromtól kezdve nem az volt többé számomra kérdés, hogy meg tudom-e csinálni, hanem, hogy érdemes-e megcsinálnom az adott dolgot. Ha láttam a jövőértékét, akkor belevágtam és végigvittem az egész tervet a legnagyobb viharok közepette is.

Mivel gyerekkoromban nem voltam valami erős testalkatú és sokat betegeskedtem, törekednem kellett a tudatos testedzésre is. A nagy műtét után elkezdtem úszni járni, hogy erősödjön a hátam és a mellkasom. Megtanultam három úszásnemet és onnantól fogva évekig rendszeresen jártam uszodába. Az egyetemen a karate kezdett érdekelni, végig is edzettem jó néhány évet. Később, már gyakorló tanárként elkezdett vonzani a kung-fu és a tai-chi, itt is végigcsináltam pár évet. Végül az Aikidoban találtam meg igazán önmagam, lelkesen és rendszeresen edzettem nyolc évig, melynek eredményeként 2014-ben, 46 évesen megcsináltam a danvizsgát.

Ahogy egyre hatékonyabban kezeltem a saját életem válságait, úgy egyre több gondolat kezdett foglalkoztatni, hogy hogyan tudnék másokon segíteni, akik még nehezebb élethelyzetekben is lehetnek, mint én voltam. Amikor megismerkedtem a Travelution közösséggel, akkor választ kaptam erre a kérdésemre is. A döntést már meghoztam és most végig is csinálom. Megvalósítom ezt az álmomat is!

My personal development

Dear visitor, you can watch my video here.

the future

Dear visitors,

Welcome to my page. In this section I would like to write about my personal development. The reason why I have decided to do so is to inspire and motivate as many people as possible. As a teacher and networker I feel obliged to support, and assist people and give them hope amid hardships. As you have read in my introduction we have started a brave new project in Hungary, the Travelution network. I firmly believe that our network will quickly expand beyond our country because we really want to share it with the world. I do believe that this network will change many lives in the world as it has already changed many of ours. Now the first step is to find your own WHY, your good reason why you want to start your own venture, your own business. Here is a video by Simon Sinek who is going to talk about the importance of WHY.

/SOURCE: TEDxTalks/

the beginning

What drives me into that direction? A lot of inspiration from great people and a lot of personal experiences. I have always had thirst for knowledge in my life and it started in my childhood. I loved books about the nature, travelling, weather and astronomy. I imagined a future career in connection with these fields. I had no chance for that. Until the age of 9 I had a decent, middle-class life. I learnt well and we always had enough to get by. However, that suddenly changed. Because of family problems we got into deep poverty, not only financially but mentally as well. I was not able to concentrate any more at school, my grades fell down. My thoughts were focused on money. I saved my little pocket money and I tried to make money as a child. I collected the old tyres from the dumping ground and sold them. I did not make a fortune of it, though.

At that time, as a kid I was not wise enough to realize that learning and learning would be my only chance to get out of this. After all how wise could a 10-year old be?! Now, as an adult it is easy to be wise.

In the secondary school my interest turned towards humanities: history, literature, and the only foreign language, Russian. The final year brought new ordeals and challenges. During a routine medical check I was diagnosed with lung tumour. My classmates were preparing for the final exam, now at the age of 18 I had to struggle for survival. Although I was afraid of death, I really wanted to live! I felt in my heart that I would survive somehow. And I made a firm decision: if I survive, I will change my whole life - for the better. That was a hard fight but I am still alive! While I was recovering in the hospital, my mother was taken into another hospital in severe condition. When I was able to leave, it was my turn to visit her. What a spirit she had when she saw me alive! She recovered quickly after that.

Life might be hard and these lessons are unforgettable. I myself remembered my lesson, kept my promise and step by step I started to make my life better. First I worked on my relationships, which were in ruins. I wanted to change my attitude, not the others'. Golden rule! At that time I was not at all aware of self-development, still I started to use some basic rules by instinct.

At the age of 18 I started to work, first at the post office, then as a stockkeeper. Beside my job I devoted more and more time to my new passion: learning! What I was not aware of as a child, now I understood, learning would be my only chance to get out of this milieu. I learnt English and French intensively, I invested plenty of money, time and energy in foreign languages. I had a dream: leave my job, get into the university, and obtain a degree! I decided to pay the price, whatever it would be. Meanwhile I got involved in more and more self-development courses. At last I had the key how to change my thoughts and attitude and take my path to success.

the path to success

My investment was worth the price! In 1991, at the age of 23 I obtained a place at university. I said good-bye to my colleagues, we hugged each-other and I never looked back again. At the university I learnt  English as my major, however I also had French both on the curriculum and private as well. It goes without saying that I learnt hard at university and I graduated with excellent diploma, after which I began my teaching career. In order to build up a steady career as a language teacher, I started to learn German and I ploughed back a part of my profit from the other two languages. This investment also turned out to be really profitable.

I have been working as a language teacher for more than two decades now, amidst many interesting adventures, experiences, challenges. I have also taught Hungarian to foreigners, or German to some Chinese students - from English as a mediatory language. Since I was 18 I have never been afraid of new challenges; whenever I saw the future value in them, I met these challenges without hesitation. 

As I was not too strong as a child with poor health, I had to take up sports and physical activities as well. After the big operation I started swimming, later I did karate for years. As I teacher I trained hard in kung-fu, then I found the ideal martial art for myself, the Aikido. I trained with passion and enthusiasm for many years, after which I did first dan in 2014, when I was 46.

As I became more and more effective in handling my personal crises, I began to think about how I could help others who might be in even harder crises than I have ever been. How could I inspire and motivate them, how could I offer them a helping hand, and how could I establish a charity foundation that would support and aid many-many people. When I got involved Travelution, I got the answers. I made my decision and I am going to accomplish my purpose. I am going to make my dream come true!

Értékeld a bejegyzést

Értékeléshez be kell jelentkezni.

5 vélemény

Következő bejegyzésem

Travelution az egész életem ⇒
A bejegyzést írta

Kozma Zoltán Bemutatkozóm

2019 óta travelutioner

Keress fel elérhetőségeim valamelyikén

Értékelés

Értékelj a profil oldalamon

5 vélemény

3 Hozzászólás

Szólj hozzá a bejegyzéshez

Hozzászóláshoz jelentkezz be ezek valamelyikével:

Facebook Google
×