Utazási élménybeszámoló

Írta: Klimaj Bettina

További cikkek tőlem itt.

Imádom Romániát. Gyönyörű és még vannak szinte érintetlen részei. Az aktív pihenés szerelmeseinek ajánlom, nagyon jókat lehet túrázni. Aki szereti a kalandvágyat annak tökéletes, mivel nem mindig vannak kikövezve, korlátozva a turistautak. Számos alkalommal voltam már ott. Általában a Boga völgye közelében szálltunk meg, de sokáig Erdélyben nem jártam. Mindig csak a román részre mentünk. 

2018-ban elterveztük, hogy végre Erdélybe is “átugrunk”. De nem ám csak úgy egyszerűen, hanem egy kicsit megbolondítva. Egy egész körutat terveztünk több szállással, a különböző helyeken a táj szépségét megnézve. 

A terv az volt, hogy az egyik pénteken délután utazunk, megszállunk Szászsebesen, majd reggel kezdve a két kacskaringós gyönyörű úton megyünk végig. Az egyiket Transalpina-i útnak, a másikat Transzfogarasi útnak hívják. Párom már régebben volt a Transalpinán, együtt voltunk a Transzfogarason, de együtt a kettőt még ő se, én se láttam. Mindezeken végigmenve este Fogarason szállunk meg. Onnan reggel tovább indulunk, és Szováta felé vesszük az irányt. Szovátán megnézzük a Medve-tavat és a Parajdi sóbányát, majd Gyergyószentmiklóson megszállva megnézzük még a Gyilkos-tavat és a Békás szorost.

Szép kis menetet tűztünk ki célul, nem kis út végigmenni a két úton, nem hogy napi szinten visszapakolni a bőröndbe és a következő estét már máshogy tölteni. De Romániába mi mindig túrázni szoktunk menni, ezek a kirándulások az aktív pihenésről szólnak. 

Vajon sikerült mindezt abszolválni? Ha igen, akkor milyen tapasztalatokkal, ha nem akkor milyen tanulsággal? 

Kezdjük is az elején.

1. nap: Magyarország, Szeged - Románia, Szászsebes

Szegedről (még mindig szegedi vagyok) Szászsebes az első szállásunk a helyszíne 330 km-re van. Ezt a google maps szerint majdnem 4 óra alatt lehet megtenni. Ebbe még bele kell számolni a megállásokat is. Mi úgy terveztük, hogy mindenki rövidített időben dolgozik pénteken, kb. egy fél napot és utána délután indulunk Magyarországról autópályákon végig a célállomásig. 

Egy hosszabb autópályás úton sok mindennek kell lennie a kis táskánkban. Erről a Napospart, Sunny Beach-es cikkemben találtok egy listát: én mit szoktam bepakolni a kocsiútra.

2. nap: Transalpina és Transzfogaras kocsival

Nyakunkba vettük a világot, és korán reggel útnak is indultunk. A tervet már fent írtam, az útvonaltervet lent láthatjátok. 

!!!!! De mielőtt útnak indultok figyeljetek arra, hogy mikor mentek. Sokáig le vannak zárva az utak a hó miatt. Figyelni kell a hójelentést és akkor menni amikor már majdnem minden elolvadt. Van, hogy még júniusban is van hó, sok helyen nem tudják eltakarítani!!!!!

Igen, igen nem látjátok rosszul. Két ilyen kacskaringós úton akartunk végigmenni, úgy hogy már a google térkép is figyelmeztetett, hogy megállások nélkül is 8 óra 23 perc.

Transalpina-i út

Első mérföldkövünk a Transalpina-i út volt. Ez az út a Déli-Kárpátok második legmagasabb hegységében halad. Van, hogy 2145 méteres magasságban is kocsikázhatunk. 137 km hosszú, amin kb. 3 óra alatt tudunk végigmenni. Vannak olyan részek, amik a hegyek gerincén mennek, így sokáig tudjuk csodálni a magaslatot. 

Fenn a magaslaton, ahol olyan 2000 méternél járunk, ha ki akarunk szállni a kocsiból, akkor készülni kell plusz felsővel és hosszú nadrággal, zoknival. (mindezt egy vékony, fázós leányka mondja) Cudarul tud odafenn fújni a szél. Lent a völgyben még sortban, papucsban szálltunk be a kocsiba, fenn pedig szedegetjük ki a bőröndből a melegebbnél-melegebb cuccokat. 

Fel kell készülni, hogy a hegyre feljutás ilyen úton nem éppen könnyű mutatvány. Kellő jártasság kell a vezetőnek a hajtűkanyarokban való menővezéshez, és a hátul ülőknek bekészíteni a Dedalont. Nekem szerencsére nem kellett, de az arra érzékenyeknél előfordulhat a rosszullét. 

Tovább haladva az úton vannak még olyan állomások, amiknél érdemes megállni. Ilyen az Oasa tó is. Hosszú szakaszon nyúlik el a Transalpina-i út mentén. Amikor közelebb van a tó jobb, ha megállunk, mert nem mindenhol tudjunk megcsodálni a fák és távolság miatt. Nem mindenhol van olyan rálátás, mint a következő képeken. 

Innen tovább mentünk és a 67-es úton a második állomásunkra mentünk át, a Transzfogarasi útra. 

Transzfogarasi út

Még jó pár kilométer állt előttünk, amikor a délután folyamán áttértünk a Transzfogarasi útra. Gondolhattuk volna, hogy mind a kettőt a pompájában a legjobb megnézni, nem pedig sötétedéskor és sötétben. A konklúzió az, hogy hamarabb kellett volna kelni, indulni a szállásról. Mi olyan 7-8 óra körül keltünk és olyan 9-10 óra körül indultunk a szállásról. Mivel előző este későn értünk a szállásra, így nem akaródzott korán kelni. :)

Szép-szép volt így is, de nem volt az igazi. A csúcsra már szinte sötétben értünk, így úgy döntöttünk, hogy másnap visszajövünk még egyszer és megnézzük teljes pompájában. 

Megkerestük hát új szállásunkat Fogarason. 

Fogarasi szállás

Nem akartam ennek egy külön gondolatot nyitni, hiszen szállás-szállás, kb. csak aludni megy oda az ember. De inkább megosztom a tapasztalataimat, hogy mások ne járjanak így. A szállás nevére már nem emlékszem sajnos. Mondjuk azt, hogy még felújítás alatt volt… A tőlünk befolyt összegből legalább valami hasznosra költenek. 

Kezdjük ott, hogy alig akartuk megtalálni. A GPS egy vas rozsdás kapuig vitt, de amikor kiszálltunk semmi kiírás. Szerencsénk volt (vagy éppen nem… lehet, hogy jobban jártunk volna, ha jobbat keresünk…), hogy épp ott volt egy bácsi, akinek a kinyomtatott foglalásunkat mutattuk és a szállás nevét mondogattuk. A bácsika mutogatott nagyban a rozsdás kerítésre, románul gondolom azt mondogatta, hogy nem csal a szemetek itt van előtettek a “kacsalábon forgó palota”. Így be mertünk menni az ajtón, és benn is megkérdezve, hogy jó helyen járunk-e. Igen. Az elülső része az ingatlannak még felújítás alatt állt. A mi szobánk hátrébb egy külön bejáratú folyosón volt. A bibi csak az volt, hogy a folyosóról nyíló ajtók mögött még több család is megszállt. A folyosó végén volt a közös fürdő (ami nem volt annyira rossz, hogy mondjak valami szépet is). Tovább menve az udvaron a következő épületrész jött, ahol a konyha-étkező-közös helyiség kapott helyett. Szerintem takarítónőt még nem látott az a konyha… A fagyasztó dudig, csak azt nem tudom kinek a cuccával… Benn kerti padok, ahol piknikezhettél, miután a saját kis edényedben megmelegítetted a kajcsidat (a többihez én nem nyúlnék..). A hely színvonalát emelve volt egy házimozi rész is. A fényképet mutatom. 

Egy laptop aljához volt rögzítve a projektor, a kijelző már le volt szedve, végül is, minek is kellene. A rögzítési módszer nagyon eredeti. Én sem találhattam volna ki jobbat. Ekkor mi már csak nevettünk az egészen… Gyors megvacsiztunk, lefürödtünk és ágyba bújtunk. (Az ágy nem volt annyira kényelmetlen, szóval egész jót aludtunk).

Konklúzió: NEM SZABAD A KÉPEKNEK HINNI. 

A képeken le volt fényképezve a szoba, a fürdő, a gyerek homokozó és hátul a medence (egy merev falú, viszonylag drágább medence). A képekről egész jól nézett ki. Lett volna egy másik szállás is, de a medence miatt választottuk ezt. Nem kellett volna. 

Így utólag visszagondolva már megszépült az emlék. Arra gondolok vissza, hogy milyen jót nevettünk a házimozi rendszer megvalósításán, milyen cuki volt a kiscica, aki a szemetes vödörből guberált vacsiközben. Milyen aranyosak voltak a hátul a szintén építési területen lévő nemrég született kiscicák. Mindenben meg lehet találni a jót. Ha jó a társaság bárhol vagy, jól fogod magad érezni. :)

3. nap: Transzfogaras csúcstámadás ismét és Medve-tó

Másnap újult erővel felkelve, amilyen gyorsan csak tudtuk és elhagytuk szállásunkat. Nem volt könnyes búcsú. Visszafelé vettük az irányt még, hogy lássuk a Transzfogarasi csúcsot teljes pompájában.

Ismételt Transzfogaras

Felfele menet is gyönyörű képeket lehet csinálni, fentről meg egyszerűen megbabonázott az egész látvány. Ahogy kanyarog az út, a magasság, a felhők látványa teljesen magával ragadó. 

Mielőtt megtervezitek az utat nézzétek meg, hogy milyen idő van. Első alkalommal (egy évvel ez az utazás előtt), amikor a csúcson voltunk olyan jégeső kapott el minket, hogy csak úgy rohantunk a fedett részekre. Van egy kilátó rész, egy üvegből lévő kupolás épület. Ha jól emlékszem fizetni is kell érte, vagyis lehet. Állt ott egy hölgy, egy prospektussal, de nem szólt azokra akik nem vettek jegyet. Mi vettünk ezzel is megköszönve, hogy esős időben is tudtuk csodálni a tájat. Akkor egyébként felvonóval mentünk fel, ami megint egy másfajta élmény. Aki nem szeret vezetni, vagy nem érzi biztonságban magát ilyen úton, annak javaslom a felvonót. Kicsit drága, de látványért megéri. 

A képről is látható, hogy számítani kell dugókra is. Ezért érdemes minél hamarabb felkelni, hogy elkerüljük a tömeget. 

Miután beteltünk a látvánnyal tovább indultunk Szovátára, a következő szállásunk helyszínére és a Medve-tóhoz.

Szováta: Medve-tó

Szováta már erdélyi részen van, így több magyar szót lehet hallani. Mi egy kedves magyarul is beszélő házaspár által üzemeltetett panzióban szálltunk meg. A panzió nagyon kis takaros volt. Volt kiülő, ahol el tudtuk fogyasztani a reggelinek, kávénkat, esténkét pedig jókat lehetett ott beszélgetni. Külön a vendégeknek kialakított konyha, és szobában lévő fürdők fogadtak. 

Sajnos a szállásra és Szovátára csak sötétedés után értünk oda, így a Medve-tavat csak sötétben tudtuk körbesétálni. 

Vacsoránál a kiülőhöz azonnal odajött a tulaj beszélgetni és pálinkával kínált minket. Közben egyeztetve azt, hogy másnap reggel kérünk-e kávét, mert “az asszony szívesen készít nekünk”. Így másnap a finom kávé után indultunk tovább a következő látványosságokhoz. 

4. Nap: Békás Szoros, Gyilkos tó, Parajdi sóbánya

Békás szoros

Első állomásunk ezen a napon a Békás szoros volt. Hatalmas hegyek között kis nyiladékokon lehet megcsodálni, hogy milyen nagy távolságok vannak felfele. Ilyenkor jön rá az ember, hogy milyen apró.

Az út mellett kocsival nehezen lehet megállni, hiszen rengeteg autó van. De érdemes valahogy lerakni a kicsit és inkább gyalogszerrel végigmenni a szoroson. Vannak kis bódék ahol lehet vásárolni különböző szuveníreket. Én a hűtőmágneseket gyűjtöm, így itt is beszereztem egyet. Később vettünk kürtőskalácsot is és a patakpart mellé ülve megettük. Nem siettünk sehová, ott voltunk, fejben, lélekben is és élveztük a tájat.

Gyilkos tó 

Később továbbmentünk a Gyilkos tóhoz. Ez nyerte el a tetszésem a legkisebb mértékben a többi látnivalóhoz képest. Cölöpök állnak ki a tóból, lehet rajta csónakázni. De valahogy annyi ember volt, hogy nem lehetett élvezni. Itt is megvolt minden, ami a turizmushoz kell, enni-inni való, még magyarul kiírás is, hogy hogyan keletkezett ez a tó, és miért hívják így. 

A legenda szerint Fazekas Eszter megszeretett egy legényt, akit sajnos elvittek katonának. Eszter várta vissza, de időközben elrabolta egy zsivány, aki ígért neki minden fűt fát csak hogy szeresse. De Eszter a szerelmét várta vissza nap mint nap. A zsivány kényszeríteni akarta, hogy menjen hozzá feleségül, Eszter viszont nem akart, és a hegyekhez fordult segítségért. A hegyek meghallották sikolyát és szikladarabokat zúdítottak a völgybe, maguk alá temetve a zsiványt, de Esztert is. Ezért hívják a tavat a legenda szerint Gyilkos tónak. 

Ami pedig valójában történt az kevésbé izgalmas. A tó az agyagos lejtőtörmelék miatt lett ilyen, ami a nagy esőzések miatt lezúdult a hegyekből. Ekkor viszont csak Törmelék által letarolt tónak lehetett volna elnevezni, az mégse olyan frappáns. 

Van valami ötletetek, hogyan lehetne elnevezni a valós történet által a tavat? Kommentben várom az ötleteket.

Azt mondják a tudósok, hogy 2080-ra teljesen el fog tűnni a tó. Évente sok-sok centiméter hordalékkal töltődne fel, így mesterséges gátakkal próbálják meg életben tartani. Aki teheti, minél hamarabb utazzon el ezt megnézni, nehogy mire odaérjen eltűnjön a tó. :) 

Parajdi sóbánya

Friss levegő a föld alatt. Többször kéne ide leugrani, hogy a pollen allergiám ne annyira bosszantson. Ez az első, amit éreztem amikor lent voltunk. Nem, nem is ez, hanem a busznak a bűze, amivel lementünk. Menetrendszerűen indítanak buszokat lefelé a bányába. 

A második dolog, ami feltűnt, az a mérete. Iszonyatos magasságok vannak a bányában. A harmadik pedig a turizmus jelenléte. Számos dolgot lehet lent csinálni, eltöltve ott akár órákat. Lehet pingpongozni, tollasozni, ha viszel eszközt magaddal. Van hintaágy is, ahol pihenni lehet és padok ahol az elemózsiát el lehet fogyasztani. Lehet venni is elemózsiát, vannak kis büfék is. A legfurcsább a kalandpark volt a gyerekeknek. Ha az ember úgy készül, akkor egy egész napot el lehet itt tölteni, de nem csak egyszer érdemes lejönni. Gyermekes családoknak is ajánlom, felkészülve játékokkal könnyen le lehet fárasztani a gyerekeket. Azt nem tudom, hogy milyen áron lehet a kalandparkba nekik jegyet venni, gondolom nem olyan olcsó. 

Mindezek után visszamentünk kedvenc szállásunkra, és ezen az estén mi vendégeltük meg a tulajokat pálinkával. Megint egy jót beszélgettünk velük. Érdekes volt látni, hallani a nap folyamán, hogy mennyi magyar él ott, szinte alig hallottunk román szót. Csak ajánlani tudom ezen szakaszát is Romániának. 

Összegzés

Románia egy olyan kincs, amit még nem zsigereltek ki teljesen, túrázás közben az ember kietlen, nyugodt tájon járhat. Ha nem túrázni megy az ember, hanem nevezetességeket nézni akkor már több turistára kell számítania. De mindegyik nevezetesség gyönyörű, megéri érte átugrani a határon. 

A Transalpina-i és a Transzfogarasi út egy napon csak úgy fér bele, ha az ember nagyon korán kell, vagy nem élvezni a tájat, csak végigszalad a kocsival.

Egy valamit biztosan megtanultam ezen út alkalmával: nem szabad hinni a szállás fényképeinek. Jobban körül kell járni, hogy mit kapunk a pénzünkért, véleményeket kell olvasni. 

Ettől függetlenül mindenhol jól lehet magadat érezni. Hiszen nem csak nyaralás alatt, hanem a mindennapokban is meg kell találni a szép pillanatokat. Az életet nem csak élni, hanem megélni kell. Én erre az utazó, pozitív közösség által jöttem rá, hogy hogyan lehet a pillanatban élni, nem csak mindig várni a következő eseményt. Légy te is utazó, és élj velünk a mában. 

Ha tetszett a beszámolóm és szeretnél még tőlem olvasni. Itt teheted meg. 

Meseszép napot kívánok mindenkinek! :)

Értékeld a bejegyzést

0 vélemény