Karrierutak

26 éves vagyok, amikor ezt a bejegyzést megírom. Eltelt 26 év anélkül, hogy a szüleimmel és a testvéreimmel nyaraltunk volna. Sehol sem voltunk együtt. Bennem mindig élt egy egészséges vágy, hogy mennék kirándulni, túrázni, csak menjünk már!  Igazából nem tudom a valódi okát, miért nem mentünk. Arra emlékszem, hogy apám mindig keményen dolgozott, alig volt otthon, anyám pedig nevelt minket, ellátta a női teendőket. Ez is egyfajta életmód, de én kicsinek eldöntöttem, hogy nekem nem ez az élet kell. Szépen felnőttem, sokáig nem viseltem el a korlátozást. Egyenlőségre, szabadságra vágytam. Elsőnek akkor tudtam elfogadni a korlátokat, amikor a kisfiam apját megismertem. Egy kapcsatot úgy lehet jól felépíteni, ha megegyezés alapján mindenki enged. Nagyon szerettük egymást, akárki akármit is látott kívülről. Mai szemmel visszatekintve pont ez az egyenlőség és szabadságvágy az, amit mások rossz szemmel néztek. Pedig erre mindkettőnk vágyott és úgy tettünk, ahogy nekünk jó... Ma is így neveljük a kis csemeténket, mindkettőnkké, megosztjuk a feladatokat és így mindkettőnknek van egy kis ideje magára. Szerintem csodálatos. 

Kamasz koromat vendéglátós iskolában éltem le, cukrász végzettségem van. Imádom a szakmámat. Mindig álmodoztam a habos-babos-tükrös-illatos cukrászdáról. Az évek alatt bizony nagyon megkomolyodtam, mert azt láttam, ez kell egy tulajdonosnak. Megtanultam, hogyan szervezhetem le a munkát, hogy jól működjenek a dolgok. Mindent nagyon el tudtam képzelni - míg iskolába jártam... Rengeteget álmodoztam... Szinte szárnyaltam, ha csak rágondoltam... 

Elballagtam. Akkoriban ismerkedtem meg az én nagy szerelmemmel, a kisfiam apjával is. Ő még akkor sulis volt egy évig még. Aztán befejezte ő is, pár hónapra rá össze is költöztünk. Nem tehettünk róla, egyfolytában együtt akartunk lenni. Eltelt egy év és én nem találtam magamnak munkát. Mit tettem, hogy az álmomat közelebb hozzam? Megcsináltam még egy OKJ-s szakmát a vendéglátó eladót. Olyan ez, mint egy gyorséttermi eladó vagy pultos. Ezzel dolgoztam több helyen, de fix, megbízható, jól fizető munkát nem találtam. De szerencsére páromnak ilyen gondja nem volt. Valamit megtanultam a magam kárán az évek alatt:olyan munkahely nincs, amit szeretni lehet, jól fizet, lelkileg is rendben marad az ember, párkapcsolat sem megy rá, és biztonságot ad. Kellett egy háttér üzlet, amellyel pénzt keresek, hogy aztán egy saját üzletet kinyithassak. Mert mindenkit kifizetni úgy, hogy mindenki elégedett legyen, azt hagyományos módon nem lehet tisztán. Ezért jó, hogy van egy üzlet, ahol mindenki jól keres és lesz egy fix, biztonságos munkahelye is az embernek, ahová nyugodtan jár dolgozni. Én egy ilyen helyet akarok! Párhuzamban dolgozzunk, hogy mindenkinek meglegyen belőle mindene,hiány nélkül. 

Értékeld a bejegyzést

0 vélemény