Costa Rica, San José, Puerto Limón

Évente többször jártam Costa Ricában, mondhatjuk, hogy ingáztam Magyarország és Costa Rica ( jelentése: gazdag part )között. A legelső érkezésem késő estére sikerült San Joséba, a fővárosba. A magas páratartalom, 85- 90%-os, már a reptéren ( a neve Juan Santamaria) megcsapott. Az ország tipikusan turizmusból is él, ez látható volt a nem kevés, és kissé rámenős taxisofőrökből a reptéren. Mindenhonnan csak 'Pura Vida'-t hallani, ez a helyi köszönés. San Joséban, főleg a belvárosban, nincsenek utcanevek, elég nehéz kiigazodni. Térkép nem sokat segít:) A helyi pénznem a colón, a hivatalos nyelv a spanyol, de az angolt is beszélik, jellemzően a tengerparti részeken. A fővárosban annyi autó van, hogy szabályozva van, milyen napokon közlekedhetnek a páros, és a páratlan rendszámú autók. Elég zsúfolt, a buszjáratok késnek. Ha egyáltalán jönnek. Sajnos elég sok baleset van az utakon, rengeteg a kamion, busz, teherautó, amik kora hajnalban indulnak San José és Puerto Limón között. Az út a hegyen át 2x1 sávos, tele van lyukakkal, amiket azért javitgatnak, de a kamionosok össze vissza előzgetnek. Hamar leszáll kora este a köd az esőerdő miatt, és gyakran van zárva ez az út is, ha sár zúdul le a hegyről. Egyetlen másik kerülő út létezik, ami +6-7 órát jelent... Az út San Joséból Puertó Limónig autóval kb. 2.5-3 óra.

Puertó Limón a Karib-tenger partján fekszik. Itt mindenki beszéli a tört angolt. Alapvetően a helyi emberek elég nyugodtak, szinte nem sietnek sehova, mindenre ráérnek. Teljesen úgy tünt az évek során, hogy nem stresszelnek sokat:) A családokra jellemző a több generáció együttélése, rengeteg a gyerek. Vendégszeretőek, barátságosak, érdemes a helyi ételeket megkóstolni ( gallo pinto - ez a feketebab és sült rizs keveréke, a kedvencem), sült plantain, tortillas natilla-val ( ez hasonló a tejfölhöz, de nekem nem sikerült vele rendesen főznöm:) ). Rengeteg a friss gyümölcs, az egyik kedvencem a mamón chino. Kicsit furcsa kívülről, de nagyon finom. Ha rajtam múlna csak ezen és mangón élnék.

Sikerült az ország több részére eljutnom az évek során, Irazú vulkán, Arenal vulkán, Guanacaste, Manzanillo, Puerto Viejo, Tortuguero (voltam éjszakai teknőslesen, ez felejthetetlen élmény volt), Cahuita, Monteverde, Punta Uva...és még sorolhatnám. Az országban azért arra fel kell készülni, hogy elég gyakori, mondhatom szinte mindennaposak a kisebb földmozgások, amiket érezni is lehet. Én éppen az Irazú vulkánban gyönyörködtem, konkrétan a kráter szélén állva, a benne lévő tóban, délután 3-4 körül, amikor ebben a magasságban már száll le a köd, és el kell indulni lefelé a hegyről. A Föld megmozdult, és én olyan sebességgel rohantam az autóhoz, mint egy gepárd. Azt hittem ki fog törni a vulkán:)) Kárpótlásul láttam sakált a lefelé vezető úton.

Szóval, az élet nem unalmas Costa Ricában, mindig történik valami. Gyönyörűek a tengerpartjai, a fehér homokostól az iszaposig, az esőerdők az állatvilággal, arra is megtanítottak, hogy még ott is van krokodil, ahol nincs (hiszen a zuhogó eső lemoshatja őket a magasabb részeken a vízesésekkel, és a tenger és folyó találkozásánál is vígan megélnek). Kígyókkal, csodálatos nyílméreg békákkal a szerencsések éppen a házban bent, medencékben is találkozhatnak, ahogy velem is megtörtént, és a lajhárok olyan gyakoriak, mint a kutyák nálunk. Az eső általában szakad, az év elején van a picit szárazabb évszak. Úttorlaszokra, lezúduló sárra mindig számítani kell.

Ha még több infóra van szükséged, vagy egy tervezett utazással kapcsolatban segíthetek, keress nyugodtan.