Miért lettem Travelutioner?

Az Idő

Én még azon szerencsések közé tartozom aki megélte a katonai szolgálatot. Ahogy a mai fiatalokat elnézem, szerencsének mondom. Akkor jókat mosolyogtunk, néha mérgelődtünk azokon az értelmetlen dolgokon amiket feladatként kaptunk.

Értetlenül néznek rám akiknek mesélem, de tényleg így volt, ami kerek volt azt cipeltük ami szögletes azt gurítottuk. Április 15-én szabályzat szerint tavasz van ezért rövidújjú ing kell Bocskai sapka usánka helyett, hogy mínusz tíz fok van az lényegtelen. Moszkvában azt mondták meleg van, ennyi! Most ez szürreális emlék és talán a Csinibaba film segít kicsit vázolni az akkori körülményeket, hogyan is ment itt az élet.

Mert hogy akkor nem csak a katonaság volt ilyen, épp csak kisarkították azt ahogy amúgy is zajlott az élet kis hazánkban.

És hogy miért mesélem mindezt?

Van ez az állásnak nevezett szükséglet. Ettől szép a Magyar nyelv, mert az állással valóban nem haladsz sehova. Olyannyira, hogy a minapi tevékenységem visszahozta a fenti emlékeket. Ahogy a bemutatkozó videómban is elhangzik áruszállítóként dolgozom még egy rövid ideig. Ahol megkértek vegyek fel egy 12t teherautót mert pár nagyobb alkatrészt át kell vinni az úttest másik oldalán fekvő telephelyre 800m... Autót felvesz, helyszínre megy, rakodásra előkészül, várás valami mamut emelőre a látszólag nem nagy méretű összekészített raklapoknak. 15-20 perc, ember közeleg majd megállapítja elég ide a targonca is, ember el. Újabb 20 perc jön az ember most már targival (a cégnél kb 8 targonca van, tehát az erőforrások meg vannak a feladathoz plusz az a mamut vagy mi.) fel rak 4 raklapot olyan autóra amire elfér úgy 14 a kb 12 raklap cuccból. Persze reggel 9 óra ez a mai feladat ráérünk... oldalfal fel megadott címre (800m) elautózunk, nem királyi többes, jött velem egy illetékes. Ismét targira várunk 40 perc és 6 vezető körbetelefonálását követően az a döntés született vigyük vissza az árut mert a targonca nem jöhet át a másik telephelyre, mivel 150 métert közúti forgalomra használt útszakaszon kell megtennie. De, mint említettem az erőforrások rendelkezésre állnak arra is, hogy átvigyék. Visszaérkezve újabb 20 perc míg a targi ismét odaér. Áru le, autó vissza a telephelyre és mivel közben dél lett máris mehetünk ebédszünetre.

Népszerű videómegosztó portálon fent van az a videó ami az akkori valóság volt: Munkaviszonyom meg van, de már a szervezetem nem kívánja.

Én olyan vagyok, ha feladat van abban jól esik tevékenyen részt venni, bár az állásinterjú is arról szólt, nyolctól ötig kell ott lenni ezért kapok fizetést. Nem is áll szándékukban sem, hogy érdekelté tegyenek abban, hogy haladjon a cég, hiszen az időmet vették meg nem az én feladatom, hogy húzzam a szekeret elég ha csak ücsörgök rajta.

Gondolom, mondanom sem kell, hogy a folytatás is hasonló képpen telt, ahol egyáltalán nem éreztem magam értékesnek.

Ez az egyik ok amiért travelutioner lettem. Nézz magadba a Te időd mennyire hasznos amit a munkahelyeden töltesz. Tudnád azt az időt mással is tölteni? Lennének ötleteid gondolom. Travelutionerként pontosan annyi időt teszel a munkába amennyi szükséges és valóban a haladásodat szolgálja, az összes többi időd a tiéd!

Értékeld a bejegyzést

Értékeléshez be kell jelentkezni.

1 vélemény

A bejegyzést írta

Kiss Balázs Bemutatkozóm

2017 óta travelutioner

Keress fel elérhetőségeim valamelyikén

Értékelés

Értékelj a profil oldalamon

4 vélemény

0 Hozzászólás

Szólj hozzá a bejegyzéshez

Hozzászóláshoz jelentkezz be ezek valamelyikével:

Facebook Google
×