Dél-európai kalandozás - II. rész - Mlini - Napfény, Hegyek, Túra
FlashBack
Valamikor a messzi múltban, a tavalyi évben jártunk már itt és erről az útról egy blogbejegyzés is született. Amiben ez a mostani út más, hogy végre elhagyhattuk a járógipszet így lehetőség nyílt egy kicsit szabadabb kalandozásra. A városka továbbra is gyönyörű, szerintem ezen a mostani úton kívül is visszatérünk ide még majd.
Mlini
Szállásunk ismét a Villa Daniela volt, amely egy barátságos kis családi jellegű apartmanszálló közvetlenül a hegyoldalban a kikötőnél. Az épülethez vezető lépcsősort immáron könnyedén teljesítve birtokba vettük a szobát.
A szobához tartozik egy közös konyha, illetve egy csodálatos nagy terasz, amiről remek kilátás nyílik a környező tengerre. Közvetlenül szemben velünk az terasz alatti kikötőrész a helyi vizilabda csapat edzéseire is szolgál.. :D
A környék egy év alatt nem sokat változott. Természetesen szembeötlő volt az emberek hiánya de a hely szépségéből és hangulatából ez semmit nem von le.
Északra indulva hangulatos kis beugrókat hoztak létre a járda mellett, ha nem nagy a hőség nagyon szép látványban lehet részünk, ha netán elfáradtunk és kedvünk támadt ücsörögni egy kicsit.
Tavaly kihagytuk a nagyobb távokat, de a hajóból már akkor is feltűnt, hogy a város szélén mementóként megmaradt a múlt egy szelete, néhány szétlőtt szállodaépület formájában.
Most megnéztük ezeket a komplexumokat és azt javaslom aki erre jár ne hagyja ki. Furcsa érzés ezeket a nem őrzött, lezáratlan romokat körbejárni, szemügyre véve az őket övező buja növényzetet, valamint a feltehetőleg helyi lakosokat, amint az épületekhez tartozó strandokat ma is használják. Még büfét is nyitottak az egyik sarokban. Lehet, hogy fura az ízlésem, de nagyon ajánlom megnézni ezeket a letűnt korok tanúíként az idővel és az elmúlással dacoló romokat...bejárni a ma is normális állapotú kis összekötő utakat, elképzelni milyen nyüzsgő élet lehetett itt egykoron és hogy mennyire semmi értelme a pusztításnak.
A szabadjára eresztett természet itt-ott olyan hangulatot ad az egésznek, mintha egy jobb napokat látott mexikói drogbáró birodalmában lennénk.....szinte várja az ember, mikor jelenik meg egy kalapos, csíkos inges, szivarozó alak, borostás szájában megcsillanó aranyfoggal, tróger vazallusai társaságában kérdőre vonva, hogy mit keresünk ott.
A romokról ennyit gondoltam, akit érdekel úgyis megnézi.... :D
Már tavaly is elvarázsoltak az elérhető közelségben levő hegyek és azt terveztük, hogy idén túrázunk egy kicsit fölfelé, ha van rá mód.
Elbizonytalanított, hogy az egyetlen útvonal meglehetősen kihalt volt és az a tény sem töltött el túlzott boldogsággal, hogy a hegytetőn húzódik a Bosznia-Hercegovinai határvonal. Nem tudtuk mire számítsunk, úgyhogy kis aggodalommal ugyan, de nekivágtunk. A hőséget amiben részünk volt egészen biztosan nem tudom szavakkal érzékeltetni ezért meg sem próbálom. A látvány töredékét azért remélem visszaadja pár kép...
A túra után levezetésképpen összecuccoltunk, fölraktuk a bringákat négykerekű társunkra és átmentünk Montenegróba, Kotorba ahol további felejthetetlen 4 napot töltöttünk el, amiről külön történetben számolok be. A történetben szerepet kap majd pár pók is, akik vendégváró partyt rendeztek számunkra az erdő közepén, egy elhagyatott, düledező templom környékén.
Mlini idén is nagyon szép volt, a három nap gyorsan elszaladt. Az egyik este átmentünk Dubrovnikba, de szerintem az is megér egy külön posztot a képekkel, úgyhogy egy másik alkalomra tartogatom.
Különleges év a mostani. Megvan a véleményem a jelenlegi helyzetről, talán egy posztban még kitérek rá, de az egészen bizonyos, hogy aki idén utazik az sosem tapasztalt élményekkel lesz gazdagabb és bárhova megy, egészen biztosan még a szokásosnál jobban is örülnek neki a vendéglátói, akik a túlélésért küzdenek.
Ha szeretsz utazni és nem szeretnél egy hónapot sem eldobni az életedből, segítsünk nekik Együtt!
Értékeld a bejegyzést
Értékeléshez be kell jelentkezni.0 vélemény
0 Hozzászólás