Utazási élménybeszámoló

Selmecbánya

A júliusi nagy melegben a munkahelyi hajtás közepette kedvesemmel úgy döntöttünk, megérett az idő arra, hogy egy hosszú hétvége keretei között pihenjük ki az elmúlt pár hét fáradalmait. Mivel mi, valamint kis vendégünk egy mopsz is szinte az utolsókat rúgtuk a hazai hőségben, úgy láttuk jónak, ha keresünk egy gyorsan megközelíthető, mégis magasabban fekvő, tehát a jelenlegi budapestinél valószínűleg jobb éghajlatú helyet a kellemes időtöltéshez.  

Némi keresés és sikertelen vargabetű után (túl távoli úticél, foglalás után kiderült mégsem rendelkezésre álló szállás, stb.) a Szlovákiában található Selmeci-Hegységben találtunk egy kellemes, kutyákat is fogadó, tehát „pet friendly”  panziót, közel Hegybánya faluhoz.

A választást nagyban befolyásolták a szállásról feltett, valamint a környékről fellelhető leírások, fényképek.

A képeket, és a vendégcsalogató véleményeket látván (csinos lányok az üzemeltetők, kedves, barátságos személyzet és finom ételek) nem volt kérdéses, hogy a lehetőségek közül melyiket válasszuk. Ráböktünk hát a foglalás gombra és türelmetlenül vártuk az indulás napját Micike - a mopsz -  egyre furcsább és hosszú távon sajnos nem sok jót sejttető hangjainak közepette.  

Eljött hát az utazás napja, 

szombat.

Az úttal nem fárasztanék senkit, elég annyi, hogy a google maps nem hazudott és a kis Yaris könnyedén eljuttatta utasait a célponthoz. Budapestről indulva cirka 2, 2.5 óra alatt kényelmesen oda lehet érni még úgy is, hogy az út közbeni nézelődés miatt többször is módosítottunk az eredeti útvonalon és némi kerülővel értünk oda.

Habár volt némi fogalmunk hova érkezünk, mégis kellemes meglepetések sora várt.

A szállodát körülölelő tájnak a neten fellelhető képek finoman szólva sem szolgáltatnak igazságot. Megpróbáltuk a beszámolónkban pár saját képpel érzékeltetni, mi vett körbe minket, de ezt élőben, emberi érzékszervekkel látni egészen más élmény.

A Richnava tavat körülvevő kis névtelen üdülőtelepülésre érkezvén első lelkesedésünkben már majdnem elfoglaltuk szálláshelyünket. Kicsit gyanús volt ugyan, hogy a szállás látványa csak nyomokban emlékeztetett a netes ismertetőben látottra, de elragadott a kapuban ücsörgő recepciós srác lelkesedése, amivel a parkolóba terelt. Némi téblábolás után világossá vált, hogy rossz helyre jöttünk. Ekkor kezdett derengeni, hogy a környéken a Richnava név, amellyel a kiszemelt faház komplexumot illették teljesen általános, talán még pónilovat is hívnak így. Szerencsére nem voltunk messze, csak a tó csücskében néztünk be egy kanyart, ami nem volt nehéz, lévén a panziót hirdető tábla hol máshol lenne jobb helyen, mint magának a panziónak a tövében, véletlenül sem a legközelebbi elágazásnál.

Száz szónak is egy a vége, pár perccel később megérkeztünk és boldogan parkoltuk le a gépet a szálloda kis parkolójába. Ha esetleg nincs hely, akkor sem kell kétségbe esni, ugyanis a szálloda a „vadon” szélén van, gyakorlatilag bárhol lehet parkolni.

Az ajtó kinyitása után Micike megrohamozta a recepciót, ahol azonban nyelvi nehézségekbe ütközött, így végül én kaptam meg a kulcsot.

A szálloda maga igen helyes, takaros, szépen karbantartott épület, körülbelül 8-10 szobával, de lehet, hogy akkor már sokat mondok.

Az alsó szinten van az étterem, bárpult és recepció, ez utóbbi kettő egyben. Az emeleten találhatók a szobák.

Első pillantásra kétségeim támadtak a kutyabarát címszót illetően, de kérdésemre a recepciós hölgy megnyugtató választ adott.

A kétségek oka az volt, hogy az emeletet láthatóan frissen újították fel, puha padlószőnyeg borított mindent és a szoba berendezése is teljesen újszerű volt, a fürdőszobával együtt. Igen kultúrált, kellemes beltérrel rendelkezik tehát a kis szálló.

A szobánkhoz két ágy, éjjeli szekrény, hűtő, egy komód valamint egy fürdőszoba tartozott. Két főnek és egy apró termetű, miniatűr kis zsarnoknak több, mint elegendő.

Miután felhordtuk a jó magyar szokás szerint 3 hónapra berámolt ruhákat és a pihenés közben előreláthatólag bekövetkező világégés túlélésére vásárolt élelmiszereket, kicsit körülnéztünk a szálloda környékén. Mivel az indulást viszonylag későre időzítettük, ekkorra már bizony sötét volt. Azt mindenesetre kiszúrtuk, hogy a szállodához tartozik egy teniszpálya és kint is le lehet ülni kávézni akár, a látvány szép és minden nagyon kultúrált.

Első körben Micikéstől leugrottunk a panzió kis dombja alatt elterülő kis tóhoz, ahol körbe nézve konstatáltuk, hogy egy kis mesebeli helyre jöttünk, zegzugos kis ösvények futnak szerteszét, a tótól sugár irányban az erdőbe vesző kis utcácskák valamint egy este 10 -ig nyitva tartó vendéglátóipari egység, ahonnan halkan száll a rockzene hangja és a boldog sörcsobogás.  

Talán nem szenteltem kellő ismertetést a tájnak, de pár szóban az éjszakai milliőről annyit, hogy alig 50 méterre a panziótól már kifutunk a településről és a vadonban találjuk magunkat. Az addig is bátorításra szoruló Micike abban a pillanatban, amikor elfogyott körüle a civilizáció, bizony egyre félősebben lépdelt előre a sötétségbe burkolozó földúton. Az éjszakai túrának az vetett véget, amikor a zseblámpám fényében visszanézett rám a távolból egy beazonosíthatatlan szempár, aminek a hatására sietős léptekkel visszatértünk a szállásra, ahol nyugovóra tértünk. Ez egyébként enyhe túlzás. Akkor tértünk nyugovóra, amikor Micike, és akkor keltünk, amikor ő.

Igen szép reggelre ébredtünk. Micike első egészségügyi sétája közben – amely során elgondolkodtam, hogyan növeszthet egy fatuskó éjjelente szempárt - ismét szemügyre vettük a helyet, ezért arcunkon boldog mosollyal fogyasztottuk a reggelinket és reggeli kv -nkat. Erről annyit mondanék, hogy a reggeli nem svédasztalos és aki nagyobb étkű, az nem fog egy adaggal jóllakni. Szerencsére az étel finom és az ára sem borsos, csupán a mennyiség csalódás.

Reggeli után elmentünk egy kicsit sétálni, túrázni a környék egyik túraútvonalán, majd úgy döntöttünk, hogy autóba pattanunk és bemegyünk Selmecbányára, amely körülbelül 10-15 percnyi autókázásra található.

Mivel eleve nem kettesben, hanem egy kis termetű kutyával együtt töltöttük el ezt a 3 napot, ezért sem hosszabb túrázásról sem múzeum látogatásról nem eshetett szó. Azt azonban mindenképpen meg kell említenem, hogy a környéket átszövik a túraútvonalak, tehát komoly túrázásra van lehetőség, hosszúra, rövidre, könnyűre, nehézre egyaránt.

Ha valaki szereti a múzeumokat, nevezetességeket belülről megismerni, arra is bőségesen van módja, bányamúzeumok, templomok, várak és egyéb helyi nevezetességek várnak rá, hogy megnézzék őket.

Mi megelégedtünk némi sétával és a közterületekkel, valamint olyan éttermekkel, ahol négylábú barátunk is szívesen látott vendég.

Így sem maradt hiányérzetünk és alkalomadtán szívesen visszatérünk bepótolni az elmaradottakat.

Selmecbánya felé félúton található Hegybánya, amely egy nagyon szép, hangulatos kis falu bányatóval a szélén, ahol szintén érdemes megállni körülnézni.

Selmecbánya egy hegyektől ölelt, völgyben elterülő, dimbes-dombos, macskaköves utcácskákkal rendelkező város, amelyet még nem rontott el a mindent bazári turista látványossággá varázsló, idegenforgalmat fejlesztő gépezet.

Az épületek, utcák tiszták és szépek, nem lepnek el mindent a turisták, pedig van mit nézni bőven, mint arról a képeink is tanúskodnak.

A kis autónkkal be tudtunk menni egészen a központba, ahol parkolás sem jelentett gondot. A parkolási rendszeren akkor még nem tudtam eligazodni, de gyanús volt sok letakart tábla és jelzés. Gyanúm nem volt alaptalan, de ez csak másnap derült ki, amikor visszatértünk megnézni a helyi nevezetességként megjelölt Kálvária dombot. Vasárnap ingyen, háborítatlanul és ami a legfontosabb, megbüntetlenül élvezte a járgány az egyik kis utca vendégszeretetét.

Gyönyörködtünk a szép közterületekben, épületekben, a nap sütött, Micike a kiadott hangok alapján ugyan egy kicsit haldoklott a meredek utcácskákon néha, de alapvetően kellemes, szép napot töltöttünk el ebben a hajdani bányászvárosban.

Miután visszatértünk a szállásunkra, táplálkoztunk és összekötöttük a kellemeset a hasznossal, vagyis egy kis kirándulást Micike második számú egészségügyi sétájával, majd álomba szenderültünk.

Hétfőre a gyér mennyiség és felfedező hajlandóságunk miatt már nem kértünk reggelit, inkább útközben láttuk el magunkat.

Itt fontos megjegyeznem, hogy Selmecbánya központjában, igaz 3 EUR az ára, de kiváló sajtos tejfölös lángost lehet kapni, amit stílusosan egy büfékocsiból árulnak. Hegybánya tavacskája mellett is van egy büfé lángossal, de annak a tésztája nem az a klasszikus „piacos”, hanem valamilyen helyi kutyulmány. Ennek ellenére finom, brutálisan fokhagymás, ha azzal kérjük.

Erre a napra a városban való csatangoláson kívül elsősorban a Kálvária domb megtekintése volt tervbe véve. A domb elnevezés valójában egy kis hegyre utal, tehát a felfelé utat Micike jórészt ölben tette meg. A Kálvária elnevezés valójában egy, Krisztus szenvedéseinek különböző állomásait bemutatni kívánó épületkomplexumot takar. Az elnevezés találó, szegény a látottak alapján valóban igen sokat szenvedett.

A táj mindenesetre Pazar, az épületek is nagyon szépek, aki erre jár mindenképpen nézze meg.

A délutánt magunk mögött hagyva ellátogattunk egy kutyát is fogadó étterembe ahol igen finom ételeket ettünk, az ár sem volt borsos.

Szállásunkhoz érvén a szokásos séta várt ránk, és ezzel el is érkeztem beszámolóm végére.

Összességében szép élményekkel gazdagodtunk, bármikor szívesen térünk vissza és aki nem ódzkodik egy kis országhatáron túli csavargástól annak bátran ajánljuk a környéket.

Összegzés:

- Az emberek barátságosak, tényleg mindenhol kedvesek voltak.

- Sajnos a legtöbb helyen nincs kiírva az ismertető angolul, vagy szlováktól eltérő nyelven.

- Az árak körülbelül mint itthon.

- A környék nagyon szép, rengeteg túraútvonal, pazar látnivaló vár.

Parkolás Selmecbányán:

Nem tettem említést róla, de pont hétfőn indult a központban a mobil fizetős rendszer, amely sajnos csakúgy, mint nálunk, csak helyi szolgáltatókkal működik. A városban 3 zóna van, órákra szóló és napijegyet egyetlen helyen lehet venni a központban, szerencsére nem túl borsos áron. A napi jegy 10 EUR a legdrágább zónába.

Értékeld a bejegyzést

0 vélemény